Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fábry Zoltán: Utószó: 1956 (részlet)

FÁBRY ZOLTÁN Utószó: 1956 (Részlet) Regényballada Szabó Béla a meglepetések embere. írásai hol bosszantón lehetetlenek és megemészthetetlenek, hol felfigyeltetek, sőt csodálatra késztetők. Űj regénye: A menyasszony — remekmű. Pontosabban: a maga nemében majdnem remekmű. Képletesen: tökéletes váza, mely egy indokolatlan, felesleges mozdulatra kis repedést kapott, és új próbálgatásra, kopogtatásra a várt csengés helyett már hangot váltott. Friednéhez új lány kerül. Váratlanul és hihetetlenül. Az új lány félelmében, mert megbotlott és kiöntötte a tejet, megszökött régi helyéről, a falusi gazdasszonytól. Az új lány szereti az állatokat, a füveket és virágokat, a városba érve rögtön belebotlik egy éhes, piszkos, kóbor kutyába. „Tanácstalanul, de bizalommal néztek egymásra, és mintha végleg megértették volna egymást, egyszerre ugyanabban a pillanatban léptek ki." A kutya azonmód nevet kapott: Virsli, és a lány vele együtt helyet. Friedné nem nagysága: szegény, beteg zsidó asszony, férje egész héten bőrökért szaladgál, és heti kétnapi öröméből egymás után fakadnak a gyerekek és a tornyosuló gondok. Friedné tehetetlenül fekszik az ágyán. Amikor az új lány — Emma — belép: „dohos, penészes szag csapta meg. A szoba bútorzata főleg vetetlen ágyakból állott". Furcsa cseléd és különös nagysága: szegénység, szegényszag emberei, rabjai, megváltatlanjai mindketten. És nemcsak ők. Az egész udvar emberei és légköre egyformák: szerencsétlenek és marakodók, szeretetre vágyók 303