Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Irodalomtörténeti hosszmetszet - Csanda Sándor: Nemzetiségi irodalmunk újabb fejezete

ekkor új, fiatalabb kültőnemzedék is jelentkezett, amelyet így mutatott be Turczel Lajos a Fiatal szlovákiai magyar költők (1958) című antológia előszavában: „Az itt felsorakozó költők elsősorban a művészi forma terén múlják felül az előző nemzedékeink formailag eléggé szimpla, egyszínű költészetét. Hajlékonyabb és gazdagabb költői nyelv, bátrabb kifejezéskeresés és képalkotás, erősebb gondolati jelleg, dúsabb ritmikai árnyaltság és szélesebb műfaji skála jellemzi termésüket. Ezek a költői tulajdonságok, értékek a maguk egészében persze nem az egyesekre, hanem az egész együttesre érvényesek. Egyébként a kisebb-nagyobb kölcsönhatásoktól, a haladó vagy rokoni költői attitűdöktől eltekintve a költői egyéniségük nem hozható közös nevezőre." A ..nyolcak" antológiája néven emlegetett könyv megjelenése után széles körű, évekig tartó vita támadt a szlovákiai magyar sajtóban, mert egyes fiatal költők a többiek fölött ítélkező magatartást tanúsítottak. A helyzetet bonyolította, hogy az 1956-os magyarországi események után az irodalompolitikát irányító bürokratikus és dogmatikus tényezők is aktivizálódtak, s az amúgy is kezdetleges kisebbségi irodalmat korlátozó intézkedések megszigorultak. A nehézségeket jól tükrözi az Irodalmi Szemle megkésett indulása körüli huzavona is. A Fáklya megszűnte után (1956) nem volt folyóiratunk, a napi- és hetilapokban pedig csak rövidebb terjedelmű írásokat lehetett közölni. A sajtóban és az írószövetség magyar szekciójának gyűlésein ezért állandó panaszként hangoztatták az irodalmi fórum megteremtésének fontosságát. Amikor 1958 végén negyedéves folyóiratként megindult az Irodalmi Szemle, Fábry Zoltánnak a folyóiratot indító előszava (Ideje már bizony) miatt támadtak nehézségek. A különböző ellentétes erők összeütközése jellemzi az Irodalmi Szemle indulása körüli viszonyokat, s az ellentéteket csak 1963-ban, az antisematizmus vitájában sikerült legalább részben tisztázni. Ezt a vitát Tőzsér Árpád indította Egy szemlélet ellen című cikkével a Hét hasábjain. s hozzászólt alkotó értelmiségünknek szinte valamennyi képviselője. Fábry Zoltán remek, de polemikus élű Antisematizmusa lett volna a kérdéseket tisztázó, vitazáró tanulmány, de ennek már csak első fele jelen29