Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fábry Zoltán: Harmadvirágzás (részletek)

követel tőlem." Az író mondanivalója hirtelen elszürkült, mert az átváltást, a célkitűzést nem a maga módján szövegezte meg. A fogadkozás sablonos gramofonlemezt perget, és ezzel elüti a hatást. Elbeszéléseinek ez az egyetlen fogyatékossága: ez a hirtelen, mohó átkapcsolás a mára, az iskolás tanulságvonás, amit írónak sose szabad megtenni, mert a tanulságvonásnak, a következtetésnek önmagától és önmagából a műből kell az olvasóra átugrani. Ahol ez a belülről induló hatás elmarad, ott hiába minden toldás-foldás. Szabó Béla átütő erejű, átmelegítő hatású novelláinál ez a hozzátoldás az ellenkező hatást éri el: megtöri, megakasztja a novellaegységet. E novellákkal Szabó Béla ráduplázott első felfigyeltető költői jelentkezésére. Ezeket így csak Szabó Béla írhatta meg: íróját igazában ez elbeszélések lelkisége jelenti. A proletárgyerek légköri adottságát, eszmélését, elkeseredését és a dolgozó anya, a mosónő prózai heroizmusát oly meleg együttérzéssel és keserű lírával fokozza felháborító realitássá, lázító gyúanyaggá. hogy önkéntelenül József Attilára gondolunk. Ha a formafegyelmet fokozni tudná, Szabó Béla a novella József Attilája lehetne! El kell olvasni a címadó novellát. A gyerek, aki már kezd látni, és aki látja, hogy minden a másé, csendesen felsír: „Meddig fogunk mi még élni ajándék nélkül?" És a közeledő karácsonyra álmai vágyát: almát, gyönyörűt, lop — az anyjának. De anyja továbbadja az ajándékot keserű apjának, aki megajándékozza vele — fiát: „Vedd tudomásul, fiam, hogy ez nem közönséges alma! Ez a nemes alma aranyat ér, édesanyád szerezte, és nekem szánta, de én neked adom. Megérdemled. " E jó írások sorából szinte kirí a Dolgozó Ilona című gyenge írásocska. A kötetben mába érő és mai elbeszélések is vannak. „Földi János, Petőfi egyszerű híve", hadilábon áll a számolás művészetével, de cellatársa mindenáron be akarja avatni a számok titkaiba. Adva van 5 gazda, és Földi mindegyiktől 5—5 koronát kap. Mennyi pénze lesz már most, hangzik el a kérdés. „Semennyi. — De miért? — Mert nekem a gazdák egyetlen fillért sem adnak. — De azt mondom, hogy képzelje el. — Nem tudom elképzelni." Ez a „nem tudom" kötetek helyett beszél és vádol. A nagymama 89