Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fábry Zoltán: Harmadvirágzás (részletek)

FÁBRY ZOLTÁN Harmadvirágzás (Részletek) I Szlovákiában, a politikai változásoknak megfelelően, a magyar szellemélet három indulását éltem meg. Az első időszak húsz évig tartott (1918—1938). Alapozás volt ez a semmi talaján, az eredmény ennek megfelelően csak egy új arcú magyarság kialakulása lehetett. Üj helyzetben, új hatások kereszttüzében módosult, másult, változott e földterület magyarsága. Voltak, akik görcsösen ragaszkodtak a régihez vagy a hivatalos pesti irányításhoz, ezeket végzetesen csak a jarossizmus hitlerizmust kolportáló és nyilasokat erősítő pesti fenegyerekeskedése ébreszthette a valóságra. De az igazi magyar szellem, az Ady—Móricz—Bartók—Kodály-vonal hűségesei előtt új horizont nyílt meg: a humánum európai kultúrája. Magyarok tömegében és minden mást feledtetően itt ízlelték először az emberi hang szépségét, az igaz emberség hangját: a vox humanát. A kezdet kezdetétől a vox humana népének neveztük magunkat, de nálunk ez törvényszerű másultságban módosult: az emberiség hangja a népi hanggal izmosodott, a humanizmus szociális elkötelezettség lett: a szellem igazsága azonosult a dolgozók célkitűzésével. Az itteni haladó irodalom és a Sarló-mozgalom már felfigyeltette, botránkoztatta vagy örvendeztette az egész magyarságot. Amikor az értelmiség élcsapatához lassan felfejlődtek a munkásokból és parasztokból lett írók (Sellyei József, Dömötör Teréz, Szabó Béla, Háber Zoltán), szellemlé83