Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Kritikai elvek és törekvések - Zalabai Zsigmond: Ars critica

felől közeledett az irodalmi alkotáshoz, a valóságtartalmat, a szociológiai hátteret, az etikai töltetet kereste és értékelte benne. Fábry halála után kritikánkban kétfelé ágaztak az utak. Az irodalmat szociológiai tényként felfogó műbírálatot Duba Gyula kötete élteti tovább (mily jellemző már a címe is: Valóság és életérzés); a másik utat, amely már a mű létformája felől közeledik az irodalmi alkotáshoz, Rákos (Tények és kérdőjelek) és Zsilka Tibor (A stílus hírértéke) tanulmánygyűjteménye képviseli. Az ő felfogásukban a műalkotás olyan sajátos jel, amelynek eszmeietikai töltete, filozófiája, életszemlélete mellett esztétikai dimenziója is van. Ez a tétel persze nem új; a formai és esztétikai kérdéseknek szentelt fokozottabb figyelem, a nagyobb odafigyelés és érdeklődés azonban nóvumot jelent, s a kritikánk szempontjainak az átrendeződését eredményezte. Az Irodalmi Szemle jó néhány tanulmánya arról tanúskodik, hogy az utóbbi években növekedett érzékenységünk és érdeklődésünk a stílus, a forma, a szerkezet, az esztétikum iránt, gondolkodásunk irodalmibb s egyúttal tudományosabb lett. Megszületett tehát a hazai magyar irodalomkritika? — tehetnénk fel a kérdést. Amennyiben „kritikán" módszertani elveket kidolgozó irodalomtudományt, elméletet értünk (mint pl. az angolszász terminológia vagy a nem ilyen éles elhatárolással élő, de lényegében ugyancsak erre a két pólusra alapozott marxista irodalomtudomány, amelyben az ily módon felfogott kritikának az esztétika, a kritikai gyakorlatnak viszont az alkalmazott esztétika fogalmai felelnek meg), akkor igennel válaszolhatunk. Hiányzik viszont — Tőzsér Árpád kötetét kivéve (Az irodalom valósága) — az alkalmazott esztétikaként felfogott kritikai gyakorlat. Zsilka és Rákos elsősorban a szakmabeliekhez szólnak, s a szélesebb irodalmi közvélemény számára ez — kevés. Mert igaz ugyan, hogy a kritikai gyakorlat a mindenkori szaktudomány függvénye, a kettő azonban legalább annyira elhatárolható, mint, mondjuk, az elméleti és az alkalmazott matematika. A kritikai gyakorlat korántsem veheti át mindenben a szaktudomány módszertanát és kevesek számára érthető tolvajnyelvét — elméleti megalapozottságot és 77