Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Kritikai elvek és törekvések - Duba Gyula: Esztétikai gondolkodás-paradoxonokkal

kat, elképzelhetik és megpróbálhatják birtokba venni a kiindulás állapotát, de csak azért, hogy a jelenben létező költői tartalmak gazdagodjanak általa, s a költő ne visszatérjen, hanem előrelépjen, költészete növekedjen. tágítsa lehetőségeit. S amikor feltételezzük a visszatérés lehetőségét, és a keletkezés pillanatának pontjába sűrítjük a költészet lényegét, egyben mitizáljuk azt, és magának való dolögként elvonatkoztatjuk az embertől, mert steril állapotában keressük; a költő mintegy eszközévé válik, és nem alanya a saját költészetének. Tőzsér a költői lényeg megragadásánál paradoxonként éppen a valóság igényének a nevében válik valóságfelettivé. 3 Az esztéta Tőzsér Árpád „költészetben" gondolkodik. Egyenes következménye ez annak az esztétikai elfogultságnak, amellyel a vers létének a törvényeit keresi. A költőről mondja: „A világmindenség, a természet legcsodálatosabb »törvénye« az ember rendszerező tudata. Ereje a költőnél a legnyilvánvalóbb, aki mindenki szeme láttára veri szét a világot, s teremti újra a saját, tehát az ember törvényei szerint. De ehhez olyan nagyfokú átlényegülés kell. hogy a költő már ne is költőnek, tehát külső tudatnak, hanem belső törvénynek, jelenségeket, tárgyakat mozgató erőnek hasson. Más szóval a gondolatnak és a képnek, a külső világnak: a tárgyaknak, tehát a költészet alapanyagának és a költő belső világának teljes egyesülésére van szükség. Ügy gondolom, ezt érzik a fiatal csehek (elsősorban Miroslav Holub), amikor költészetükben egyfajta »eltárgyiasodásra« törnek, amelynek eredményeként a világ szinte magától áll össze. A költői én s a tudat itt már csak kötőszövet, szerkezet, törvény, sőt nemegyszer már az sem." A mitizálás árnya tovább kísért; a költői szubjektum feloldódása a versben és katalizátorrá válása valóság és szó, tárgyak és képek között érzékileg gazdag és érdekes kép arra, hogy magyarázzuk vele egyfajta költészetben vers és költő viszonyát, de a valóságot csak megközelíti, ám nem meríti ki. Hiányzik belőle valami. József Attila írja: „Alira: logika." Ez ugyan nem azt jelenti, hogy a vers a gon69