Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Kritikai elvek és törekvések - Turczel Lajos: Kritika és mű (Gondolatok irodalomkritikánk helyzetéről és prespektíváiról)

TURCZEL LAJOS Kritika és mű Gondolatok irodalomkritikánk helyzetéről és perspektíváiról I A kritika és az irodalom közötti kapcsolat elemzésének a magyar irodalomban nagy és értékes tradíciója van. Amióta a tudományos értelemben vett kritika meghonosodott, nagyon sok kiváló írónk és kritikusunk mondott véleményt arról a múlhatatlanul szükséges és fontos szerepről, amelyet a kritika az irodalomban betölt. A kérdés mai vizsgálójának éppen ezért könnyű a feladata. A magyar irodalom és kritika XVIII. század végi klasszikus nagyságaitól kezdve egészen a ma működő Nagy Péterig köteteket kitevő bölcs vélemények és mély elemzések állnak rendelkezésünkre. A sort a felvilágosodás nagy úttörőjével: Bessenyeivel kezdheti, aki hatalmas kultúrpolitikai programfelvetésében a kritika munkásairól sem feledkezik meg. Arra kéri a kritikusokat, hogy „jól meghányják-vessék azt, amit világ elejébe akarnak bocsátani". Ez az első olyan felhívás, amely a magyar kritikustól tudományos alaposságot és igényességet követel. Az elfogulatlanság és igazságosság követelményét a reformkor legnagyobb kritikusa: Bajza József hirdeti meg: „Kritika kell közöttünk, meg nem kérlelhető és kemény kritika, de részrehajlatlan, de igazságos!" Arra az átfogó kérdésre aztán, hogy milyen legyen általában a kritika, reformkori kritikánk másik nagy büszkesége: Erdélyi János felelt meg a legteljesebben. A Magyar Líra című tanulmányának bevezetésében ezt 49