Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Publicisztika és irodalomtudomány - Rákos Péter: Megjegyzések Turczel Lajos könyvéhez (két kor mezsgyéjén)

gásra hivatkoznak az angolok ellenében, Dél-Tirolban egymást követik a véres merényletek, s körülöttünk és nálunk sem jutottak a múltból örökölt indulatok nyugvópontra. A nacionalizmus és egyáltalán bárminő partikularizmus, véleményünk szerint, voltaképpen válságtünet: a történelem hanyatló korszakainak terméke. Tudvalevő, hogy felfelé ívelő korszakokban lendítőerőként hat, de olyankor mindig összhangban az egyetemes emberi haladás érdekeivel. A reformkor reményteli légkörében Vörösmarty azért fohászkodott, „hogy nemzetünknek mindenik nyomára derüljön emberméltóság sugára": csak a katasztrófa bekövetkezése után (de a Vén cigány himnikus búcsúakkordjai előtt) volt egy keserű pillanata, amikor le tudta írni: „Mi a világ nekem, ha nincs hazám?" Az a magatartás, amelyet már közhely a „vox humana" programjaként emlegetni, s amelyet Fábry, Balogh Edgár, Dobossy, Szalatnai, Győry Dezső és mások írásai más-más oldalról világítanak meg, Turczel könyvében az adatokból bontakozik ki beszédesen, a szerző rokonszenvétől segítve: olyan törekvésként, amely a nemzeti érzés sajgó sérelmeinek, a humánumból épít etikai bázist. De ez a humánum nem valami általánosságokban mozgó banalitás, hanem, íme: konstruktív erőfeszítések, rengeteg munka, tájékozódás, tudásszomj; a szó nemesebb értelmében még taktikának is nevezhetnénk. Azoknak az időknek a rostájában a csehszlovákiai magyar számára — éppen hogy az ő számára — így is hangozhatott: minőség. Ma sem hangzik másképpen, noha Turczel könyvével kapcsolatban a legfontosabb elvégzendő feladat, amelyre ezek a megjegyzések nem vállalkoztak, az „akkor" és „most" egybevetése, s Turczel témájára konkretizálva: annak a kérdésnek megválaszolása, mi az, amit a csehszlovákiai magyar irodalom tanult, mit nyert, esetleg mit kíván vissza? Turczel könyvét éppen ezért ne csak a szakemberek olvassák: mindenkihez szól, de legesleginkább a mai csehszlovákiai magyar ifjúsághoz. Ténymegállapításaiból ötletek születhetnek, adataiból gondolatok. Nekünk idősebbeknek eszünkbe juttat sok mindent; nekik felfedez. Nem is tudom hamarjában, mi szebbet mondhatnék Turczel Lajos könyvéről. Irodalmi Szemle, 1968 498