Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Publicisztika és irodalomtudomány - Révész Bertalan: Csanda Sándor: Hidak sorsa

nacionalista meggyőződésüket plántálják bele a kuruc korba, melyben még ilyen eszmék nem léteztek; a szlovák nacionalista kutatók pedig lebecsülték a mozgalom progresszív voltát, műveikben kimondottan kurucellenes álláspontra helyezkedtek: elhanyagolták a szlovák jobbágyság tömeges részvételének a feltárását. Csupán nemesi mozgalomnak tekintették Rákóczi szabadságharcát, és a szlovák származású nemesség „opportunista magatartását anakronisztikusan, modern nacionalista eszmékkel" igyekeztek magyarázni. Azt állították (nevezetesen Gašpariková), hogy „amíg a szabadságért, a sérelmek megszüntetéséért folyt a harc, a szlovák nemesség együtt haladt a magyarral, de az Ausztriától való elszakadás kérdésében, a magyar hegemóniától félve, ellenzékivé lett". Ezzel szemben az igazság ez: „A turóci nemesek forradalomellenes körlevelükkel és az ónodi országgyűlésen nem a szlovák elem törekvéseit, hanem a nemesi kétkulacsos politikát képviselték: többen közülük bizonyára nem is voltak szlovák származásúak." Csanda új, eddig ismeretlen forrásanyag alapján bizonyította be, hogy a szlovák szegénység tömegesen vett részt a Rákóczi-szabadságharcban. Ennek okát elsősorban nem a magyar haza iránti szeretettel, illetőleg a nemzeti függetlenségért vívott harccal magyarázza — mint elődei tették —, hanem a szociális viszonyokkal, a pátensek által megígért jobbágyfelszabadítással. Hogy a szlovák kurucok döntő többsége nem a nemesség, hanem a jobbágyság és a szegénylegények közül került ki, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy míg a szlovák nép nemeseiről a szabadságharc levéltár^ dokumentumaiban alig történik említés, a szlovák parasztság szerepéről nagy számú szlovák és magyar irat tanúskodik. Megkülönböztetett figyelmet érdemel a szerző Petőfi és a szlovákok című terjedelmesebb írása, mégpedig összefoglaló jellegénél fogva. A kérdés vizsgálata nem új, nem Csanda veti fel először, köztudomású, hogy bő irodalma van. Éppen e gazdag forrás- és vitaanyagot felhasználva, azzal polemizálva sikerült Csandának új megvilágításba helyeznie Petőfi „életének és műveinek szlovák vonatkozásait". Erre annál is inkább szükség volt, mert ezek nemegyszer ütközőpontot jelentettek a magyar és szlovák nacionalisták között, sőt jelentenek paradox 490