Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve
Publicisztika és irodalomtudomány - Rácz Olivér: Palackposta
kolta le legjobbjainkat, hanem arra is, amely ma az Eichmann-per kulisszái mögé húzódva már új díszleteket készít, és amely: „A kapitalizmus imperialista brutalitásának világa, melynek minden hibáját, hazugságát, bűnét egy másik világ, egy másik gazdasági rend mutatja la. Egy másik világ, a szocializmus élő valósága, mely létezésével, más voltával egymaga is álarcrántó tény, és így ellenség. Az aggastyán irigysége, tehetetlensége a világ minden felszabadító gonoszságát mozgósítja, hogy elpusztíthassa az emberiség most megtalált ifjú életerejét: a kommunizmus valóságát." — De ne tévedjünk, mert, ugyebár, ebben a mondatban mindenki világosan látja, hiszen az aggastyán irigysége és a kommunizmus valósága félreérthetetlenül megmondják, hogy itt Adenauerékről van szó — illetve, hogy is van? Nem, nem tévedünk, itt valóban Adenauerről van szó, de akkor Hitlernek hívták, és — Fábry ezt a cikket 1932-ben írta! 1932-ben! Ki olvasta? Ki adta tovább a másiknak, tizediknek, századiknak, hogy a világ százmilliói felemelt ujjal forduljanak szembe a holnapi gyilkosokkal: tudjuk, kik vagytok! Fábry tudta. Fábry ma is tudja. A könyv második ciklusa a Szlovenszkói küldetésről szól. A legtöbb írása 1938-ból ered. Abból az esztendőből, amikor még nem volt késő, amikor még lehetett volna valamit csinálni. (Nem volt késő? Kassai Táncsicsosok, emlékeztek még az 1938-as szabadkőműves-kongresszusra? Atyaisten, de büszkék voltunk, mikor meghívót kaptunk rá, atyaisten, de hosszú orral, leforrázva bandukoltunk el onnan, mikor felszólalásaink után ránk sütötték az ,,ifjonci pesszimizmust", „feltűnési vágyból fakadó kuvikolást, baloldali fenegyerekeskedést", és mi megszégyenült kullogásunkban alig mertünk egymás szemébe nézni: Miért? Hát nem lesz háború? Hiszen Hitler már Dévényt döngeti...) 1938-ból érnek a mába a sorok: döbbenetes erejű mondatok. „A magyar kis nép. Minden elfordulás, minden különcsinálás, legyen úri gőg, patópálság vagy népi eszmélés: autarkiás begubózás." És az ellentétel: „Volt egy hitünk, volt egy álmunk: a szlovenszkói magyar szellemiség lesz az az archimedesi pont, mely kiforgatja sarkaiból az eddig volt tespedt, konok, elmeszesedett beteg magyar életet." Döbbenetes erejű sorok, kár, hogy 459