Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Publicisztika és irodalomtudomány - Rácz Olivér: Palackposta

remény utolsó játékszere, nem reménytelenség lemondó önaltatója. Szuronycsorbító vértnél, golyófogó páncélnál szilárdabb biztonság a palackposta: erkölcs és erő. Mikor felelőtlen Nordmensch-kamaszok aknákat szórtak az „őselembe", és a halak felfelé fordult, fehér hassal sodródtak tova az emberhullák és hajóroncsok között, a magányos palack a remény üzenete volt. Húsz-egynéhány évig hánykolódott a vízen: most partot ért. Olvasd, neked szól, Fárby Zoltán üzen általa, a palackposták elkötelezettje, a szlovákiai magyar író bocsátotta útjára. A fizika törvényei szerint a vízbe dobott test okozta hullámgyűrűk a központtól távolodva egyre nagyobbodnak. Nem így a palackpostáé, amelynek hullámgyűrűi már régen a messze távolban figyeltetnek fel magukra, míg maga a központ, a szlovákiai magyar sajtó, csak most ocsúdik. De talán ez sem hiba; az egyre növekvő távlatok nyomán a két évtizeddel ezelőtt lepecsételt „hagyatéki letét" leltározása így válik hagyatékból az immár hagyományt jelentő szlovákiai magyar szellem közügyévé. „A magyar szellemnek örök büszkesége lesz — írja Varga József a magyarországi Elet és Irodalom, április 21-i számában megjelent szép Fábry-tanulmányának bevezető soraiban —, hogy sorsdöntő években ki tudta hallani a kor zűrzavarából a jobbak Európájának tiszta hangját, hogy együtt tudott menetelni a progresszió nemzetközi csapatával, s hogy nemet tudott mondani a haladásellenes kortendenciáknak." A szlovákiai magyar szellem azonban ehhez a megállapításhoz a visszatérő hulíámgyűrűk jogán még ezt is hozzáteheti: A szlovákiai magyar szellemnek örök büszkesége lesz, hogy sorsdöntő években bele tudta kiáltani a maga tiszta hangját a kor zűrzavarába, hogy útjára tudta bocsátani a maga palackpostáját, és értékeket tudott elhelyezni a palackban. Mozgalmakat és folyóiratokat és neveket és fegyvertársakat: a Sarlót és Az Űtat és Balogh Edgárt és Győry Dezsőt és Forbáth Imrét, visszhangot keltőket és visszhangtalanokat, és Fučíkot és Thomas Mannt, és mégis — ó, ne légy keserű, légy fegyelmezett, hiszen Fábry maga írja: „Az emberség és embertelenség pere nem az aktualitás és időszerűtlenség törvényeihez és dátumaihoz igazodik." Ez az igazság. És ez fontos igazság, mert volt idő, amikor 456