Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Zsilka Tibor: A szociográfiai mű poétikája (Duba Gyula:Vajúdó parasztvilág)

A kapott eredmények egyértelmű bizonyítékok arra vonatkozólag, hogy az író a cselekményt tudatosan mellőzi. Nem törekedett klasszikus értelemben vett szépirodalmi művet alkotni, hanem inkább „helyzetjelentést" próbált írni falujáról, családjáról, mintegy egységgé ötvözve annak múltját, átalakulását és jelenlegi állapotát. Mégsem lehet tudományos vagy publicisztikai stílusnak tekinteni Duba Gyula művének szövegét. Amit az író művel, az inkább írói fogás, a művészet, a próza egyik lehetséges kifejezésmódja, művészi „csel". Paradox helyzet ez: az író úgy alkot esztétikailag releváns művet, hogy a szépirodalmi stílus és kifejezésmód szabályait mellőzi, tagadja. Mert hiszen a tények, a konkrét adatok mögött egy pontosan körülhatárolható cél rejlik: a tudományosság aspektusával és módszereivel a valóságot úgy „emeli" be művébe, hogy az esztétikai velejáró éppen a hitelesség, adekvátság kapcsán rezonáljon az olvasóban. Ábrázolásmódjának fő jellemzője a túlkomplikált irodalmiság és az imagináció teljes tagadása. A tagadás hátterében azonban a hatáserő fokozása rejlik, mert hiszen a deviációs esztétika szellemében jár el, amikor elhajlik akár a klasszikus, akár az ultramodern szépirodalmi ábrázolásmódtól. Igaz, nem ő az első, aki az effajta elhajlást, szakítást képviseli a magyar irodalomban; sőt ilyen szempontok alapján aligha lehetne magasra értékelni Duba Gyula művét. Aki a deviációs esztétika egyeduralmát hirdeti és jelentőségét abszolutizálja, az esetleg el is marasztalhatja e művet vagy csak egyszerűen publicisztikai értékeket tulajdoníthat neki. A mű elkésettsége azonban e műfaj esetében korántsem fontos, ha figyelembe vesszük, hogy a deviációs esztétika mellett létezik az azonosság esztétikája is. Az azonosság esztétikája bizonyos korok, irodalmi irányzatok meghatározó értékmércéje: ez jellemzi a klasszicizmus irodalmát, a commedia delľarte művészetét, sőt a folklórt is teljes egészében.

3 Ezek a művészeti rendszerek a mű értékét nem a szabályok megsértésében, hanem betartásán mérik. Viszont a szabályok betartása nem zárja ki az információanyag kicserélődését, innoválódását. A szerkezeti azonosság ilyenkor egyenesen feltételezi az eltéréseket, az előzőektől eltérő információk közlését a megszokott kompozíciós séma keretein belül. A legszélsőségesebb esete 442