Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve
Epika és dráma - Mészáros László: A keskenyebb út (ordódy Katalani regényéről és az utak lehetőségeiről)
talán még dolgok, amiket nem hagyhatunk abba, amelyek olyanok, mint, mondjuk, egy félig olvasott könyv, melyet valami okból egy időre le kell tenni, de ott a könyvjelző, és nyitva is van, hogy majd folytatni lehessen. Hiszen a legérdekesebb rész majd csak ezután következik." 2. UJJAK A KESZTYŰBEN Ha az egyén egy szál ujj, akkor a kesztyű a társadalmat jelképezi. Nem vagyunk egyedül. Sorsunkat más ujjak és a kesztyű lehetséges útjai determinálják. A keskenyebb út választása az egyéniség ügye. Az akarat megfeszülése. Az erkölcs megnyilvánulása. Az ember nem számol sem az előnyökkel, sem a veszedelmekkel, csak egyszerűen megy a maga útján. „Nem vagyok filozófus, de azt tartom, hogy az ember elsősorban saját magában ne csalódjék" — érvel a regény hőse, Dénes. Az előzőkben felvázolt viszonyok a regényben a következő főbb síkokban vannak jelen: 1. Luci és Dénes; 2. Luci és a magyarok; 3. Dénes és a kórház. Most megpróbáljuk röviden felvázolni ezeknek a síkoknak a problémáit. Ki az a Cibak? Egy nyakas és élhetetlen ember — mondja Jalovec professzor a lányának, Lucinak. Vörös diplomával végez, orvosnak született, ami nagy szó, de annak ellenére, hogy „gyönyörű karriert futhatna be", mégis falun, a saját falujához közel akar orvos lenni. A diplomakiosztás napján Luci visszaviszi Dénesnek a kölcsönkért ötvenest, egy bukéta társaságában, majd kimennek a Vaskútra, „és mikor már úgy érezték, hogy elég sűrű körülöttük a magány és a csend, megcsókolták egymást". A vacsora már az eljegyzést jelentette. „Egy pillanatig sem merült fel kétség egyikükben sem, hogy talán a viharos vonzalom, amely elemi erővel hajtotta őket egymáshoz, elvette látásukat, ítélőképességüket, és két, alapjában egymáshoz nem illő ember határozta el magát egy életre szóló kapcsolatra." A döntés gyors volt, nem maradt idejük átgondolni a dolgokat. Elindultak a keskenyebb úton, s egyelőre mindketten valami mást akartak attól a másiktól. Dénes 430