Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve
Epika és dráma - Zalabai Zsigmond: Egy nemzedék erőpróbája (Fekete szél.Fiatal szlovákiai prózaírók antológiája)
az intellektuális-lélekelemző hősábrázolás, az egyén belső világát és a szélesebb társadalmi hátteret egyaránt átfogó szerkesztésmód, amely egyensúlyba hozza a hősnő pszichikai-filozófiai (élet-halál kérdéskörével kapcsolatos) és a közösséget is érintő (felelőtlenség okozta halálesettel foglalkozó) etikai problémát. Igényes írása az antológia egyik pillérének tekinthető. Mészáros Károly Ella Mari magánügye című írása a hagyományosabb, időrendben elmondott elbeszéléstípust képviseli. Szerzője, akárcsak Kövesdi, etikai problémát vet föl: a női „tisztesség" és a női kiszolgáltatottság kérdését feszegeti. Egy darab „emberi sors" ez a novella. Hősnőjének élete nem a saját akarata szerint végrehajtott tettekből, hanem az őt menthetetlenül magával sodró eseménysorozatból áll össze, melyek végül is a halálát okozzák. Hogy az Ella Mari magánügye — a Kövesdiével rokon téma ellenére — nem éri el a Rekviem mélységét, az, úgy vélem, a kevésbé kiérlelt formának, a felszínesebb lélekábrázolásnak, a túlságosan is olajozottan futó cselekménybonyolításnak tudható be. Mészáros László Aknamélyből árbockosárig című írásának hőse meditáló alkat: önmaga útját vizsgálja a szellem aknamélyéből az értelem távlatokat nyitó árbockosaráig. Az epikai anyagban, a novellisztikus keretben tehát egy etikai-filozófiai probléma a csomópont. Sőt, mintha az utóbbi lenne az elsődleges, mintha előbb lenne a „tétel" s utána az inkább fiktív, semmint valós élményekből épülő cselekménysor. S ez korántsem véletlen: Mészárost kritikusként ismertük meg, aki tételekben, absztrakciókban, kategóriákban gondolkodva éppen etikai-filozófiai kiindulópontról közelíti meg az elemzett műveket. De amit elbír a kritika, a tanulmány, az alatt a novella összeroppan. Űgy érzem, adekvátabb kifejezésformája inkább az előbbi, mint az utóbbi. Mikola Anikó három novellával szerepel, s közülük mindegyik más és más. A sárga macska délutánja sejtető-szimbolikus-allegorikus (s ráadásul tételes és konstruált) írás; a három közül mindenképpen ezt tartjuk a legkevésbé sikerültnek. Érzelmi visszafogottság, hűvös hangvétel jellemzi az Emberevőke t, egy közönyös fiú és egy nem közönyös asszony találkozásának a történetét. Legsikerültebb írása az Át az üvegfalon című novella —• 421
