Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Zalabai Zsigmond: Egy nemzedék erőpróbája (Fekete szél.Fiatal szlovákiai prózaírók antológiája)

ismeret-furdalását, passzivitása miatt érzett bűntudatát semmi sem enyhíti, sőt — s itt fonódik össze hitelt teremtő egységgé környezet- és lélekrajz! — a vihar után fellélegző-felszabaduló falu látványa még inkább súlyosbítja. A Vihar előtt — ismételjük meg: pontos környezetés lélekrajza, hiteles atmoszférája, sikerült kompozíciós megoldása s nem utolsósorban a benne fölvetett erkölcsi-magatartásbeli probléma plasztikus ábrázolása révén — a kötet egyik legjobb darabja. Fülöp Antal Háromnap o s ok j a az antológia kevés valódi, a szó klasszikus értelmében vett novellájának egyike. „A novella egy ponton ragadja meg a témáját, és ezt a pontot fokozza egésszé: igazsággá" — tömöríti a műfaj lényegét Fábry Zoltán. Fülöp vonalvezetése, cselekménybonyolítása — bár kezdő íróink között is a legkésőbben indulóról van szó — biztosságról tanúskodik. Már a kezdőmondata (És Gedeon egyre csak várt!) feszültséget teremt, érdeklődést vált ki. Rakparti zsákhordók között játszódó írásának témája egy nehezen, emberfölötti munkateljesítménnyel kivívott barátság születése, Gedeon közösségbe illeszkedésének története, melyet a fiatal szerző tömören, drámai módon, az események csúcspontjainak kiemelésére szorítkozva ad elő, így fokozva az „egyetlen pontot" (a küzdelmet) „egésszé: igazsággá" (a küzdelem igenlésévé, az emberi harc értelmes voltának felismerésévé). Keszeli Ferenc, a Kristálytiszta szombat és az Elnapolt holnapok című írások szerzője, önvizsgáló hősöket állít elénk, akik az emberközi (barát és barát, férj és feleség, anya és fiú közötti) kapcsolatokban próbálják megérteni, felmérni magukat. Novelláit szenvtelenség, visszafogottság, hűvös hangvétel jellemzi, mintha a Brecht-drámák „elidegenítő" módszerével élne, hogy lefojtsa az olvasó érzelmi reakcióját, s inkább tárgyilagos gondolkodásra, józan ítélkezésére és állásfoglalásra késztesse. Stílusa is ehhez igazodik: kerüli a sallangot, kevés jelzőt használ, viszont annál több főnevet: tárgyakat, alakokat állít elénk, tényeket sorol fel minden érzelmi aláfestés nélkül, hogy „távol tartsa" az olvasót, mert — mint írja — „Minél távolabb a vevő, annál foghatóbb és érthetőbb a jel". Kovács Magda prózájáról alkothatjuk a legtisztább, 419