Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Mészáros László: Vallomás egy könyvről (Duba Gyula: Szabadesés)

ezért, ha Duba írói fejlődését vizsgáljuk, nem hagyhatók figyelmen kívül azok a megjegyzések, amelyek az írásra, az író filozófiájára vonatkoznak. Idézzünk fel néhányat: 1. „Az esztétika alapjai valahol a nemiségnél és a női test szépségénél kezdődnek ..." 2. „gondolataira formálta a világ képét". 3. „A lélek nagy problémáinak leküzdése és a belső feszültségek feloldása megköveteli az italt. Nehéz íróembert ivás nélkül elképzelni." Az első két idézet általános, elvont problémák felé tereli a gondolkodást, míg a harmadik szinte megdöbbentően konkretizál. Mindháromban közös azonban a művészetnek a valóságos élettel való szoros kapcsolata. Az első mottója lehetne egy a művészet keletkezéséről szóló tanulmánynak: az altamirai barlangrajzok csalnak: az ember először az asszonyt fedezte fel, énekelte és festette meg — és csak sokkal később a munkát, a harcot és a többit. Dubánál ez a gondolatkomplexum prózájának konkrét, valóságos és életdús voltában nyilvánul meg. Ez a lényege hős-koncepciójának is. A valóság és gondolat viszonyának problémája reális — de talán éppen itt nem elég megnyugtató Duba „válasza", és ez bizonyos mértékben meglátszik a regény egész koncepcióján. A regény befejezésében ezt olvashatjuk: „A valóság rajtunk kívül való, és személyünkkel szemben érdektelen. — Csak a tett változtathat az életünkön, a cselekvés adhat neki új irányt, és nem a fogalmi felismerés". IIa azonban a valóság rajtunk kívül való, akkor hiábavaló minden cselekvés, minden beavatkozás, mert mindez eleve kudarcra van ítélve. De a valóság nincs rajtunk kívül, benne vagyunk a valóságban, mert a valóság az ember és a világ dialektikus egysége. Szókratész racionalizmusával szemben nem Ortega Y Gaset vitaiizmusa a megoldás: korunk feladata összeegyeztetni ezt a kettőt. Az észnek nem tékozló fiúként kell visszatérnie az élethez, de a vitalitás (a biológiai ember) sem emelkedhet az ész fölé. Mindkettő túlságosan valóságos ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyhatnánk. Valóságunk elég példával szolgál arra, hogy a fogalmi felismerésből leszűrt eszme hogyan válik valósággá. 4. Annak ellenére, hogy a Szabadesés hőse újságíró, író, tehát lényegében művészember és gondolkodó, a mű mégsem igazi intellektuális regény. Nehéz lenne eldönteni, 405