Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Mészáros László: Vallomás egy könyvről (Duba Gyula: Szabadesés)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Vallomás egy könyvről Duba Gyula: Szabadesés 1. A világ — világunk — bonyolult voltában nem kételkedhet egyetlen józan ítélőképességű ember sem. Nem vitás az sem, hogy az egyes világok bonyolultsága egyenes arányban áll az őket formáló és tükröző tudat bonyolultságával. A primitív törzsi társadalmak és napjaink modern társadalmi bonyolultsága között lényeges nagyságrendi különbség van. A tudaton belül a bonyolultság a megkülönböztetési szint függvénye. A felvétel nagysága, élessége és mélysége az exponálás (a megismerés) paramétereitől függ. A józan önreflexióra képes tudat azonban minden körülmények között tisztában van a felvétel összetevőivel és körülményeivel, vagyis tudja, hogy a felvétel csak a valóság egy lehetséges képét mutatja (ábrázolja), és a képen belül egyre bonyolódik a pillanatnyilag mellőzött, vagy megfoghatatlan valóság. Az igazi művészi alkotás valósága a világ valóságához hasonlóan autonóm és bonyolult. Az egyén (az olvasó, a kritikus) számára ez azt jelenti, hogy az ilyen alkotást lehetetlen tökéletesen megragadni és kimerítően leírni. Minden megközelítést más és más tényezők determinálnak. Ezeknek a megközelítéseknek az összetevőit azonban szükségtelen külön feltüntetni, mert azok határozottan kitapinthatók a kép egészéből. A szempontok a műben realizálódnak. 2. Benedek Marcell Arany János híres példáját idézi annak a bizonyítására, hogy az élmény a maga forro valóságában nem mindig alkalmas művészi kifejezésre. A költő kísérlete, hogy a lányát versben sirassa el, ku403