Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Kövesdi János: Komikum és szatíra (Dávid Teréz:Kásahegy)

foglalkoznom kell. Egyesek ugyanis vitatják, hogy a mű regény volna, mondván: a hősnő egy kérdőív ürügyén mondja el emlékeit úgy, ahogy éppen eszébe jutnak, az események összevisszaságát nem lehet szerkezetnek nevezni, a hősnő elmélkedése pedig nem cselekmény. Véleményünk szerint a regényt sok szempontból vitathatjuk, de műfaji hovatartozását nem lehet kétségbe vonni. Az írónő a modern irodalomban nagyon is elterjedt több idősíkos szerkesztési módot alkalmazza regényében. Talán néha túl intenzív a hősnő gondolatainak időbeli csapongása, de ez érthető, mivel a kérdőív egyes pontjai más-más időben történt események felidézésére ösztönzik. Ez a szerkesztési mód a nehezebbek közül való. S talán a regény szokatlan — de indokolt! — formája az, ami egyesekben kételyeket támaszt. Pedig a kérdőívforma kiváló ötlet, s főleg a szatirikus ábrázolásra nagyszerűen alkalmas, csak az a kérdés, az írónő mit valósít meg a szándékából, hogyan töltötte meg a keretet, s a szatirikus ábrázolási móddal milyen esztétikai élményt szerzett olvasóinak. S itt a regény „szatirikus" jelzőjét akarjuk megvizsgálni. Ügy véljük, az írónő nem tett maradéktalanul eleget a szatirikus ábrázolás követelményeinek. Egyrészt műve nem egységesen szatirikus szemléletű regény: a szatirikus ábrázolást gyakran „semleges" realisztikus leírások, emlékezések és zsurnalisztikus betétek helyettesítik, másrészt a regényben a komikum minőségileg többnyire alatta marad az igazi komikumnak, s az élet megreked az anekdota, a humor, a gúny és az irónia szintjén. Igazi szatírával, komikummal ritkán találkozunk művében. Az erkölcsi fölényt biztosító szatírát az írónő sok esetben azzal a hatással cseréli fel, amelyet a hősnő sorsának tragikus mozzanatai váltanak ki az olvasóból, s ábrázolási szempontból ez szintén felemás megoldás. A tragikus helyzetekben az írónő nem teremt megfelelő szatirikus kontrasztot, miáltal nőne a tragikum súlya is. Ezeken a helyeken az írónő inkább az alacsonyabb szintű komikus típusokhaz nyúlt. így szatírája néha az „akasztófahumorral" határos; egyes esetekben a humoros színezetű betétek nem is illenek a tragikus alaphangú cselekménymozzanatba. Egy példa: a háború alatt esküvőjét tartja egy fiatal pár. Mikor elhagyják a templomot, az újdon400