Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fónod Zoltán: A csehszlovákiai magyar próza egy esztendeje

FÓNOD ZOLTÁN A csehszlovákiai magyar próza egy esztendeje Egy kicsit szokássá vált, hogy az eredmények számbavé­telekor — sikereink hangsúlyozása érdekében — a múl­tat, az indulás nehézségeit emlegetjük. Azt a helyzetet, amelyből — három évvel a felszabadulás után — a pol­gárjogaiba visszahelyezett nemzetiség, mint egyenlő az egyenlők között, elindulhatott végre a társadalomépítés, az érvényesülés útján. Az állampolgári jogok rendezésé­vel együtt járt a háború és az azt követő évek alatt teljesen szétzilált kulturális és irodalmi élet szervezésé­nek a lehetősége is. A két-három művelőjére fogyatko­zott „irodalomhoz" népből jött, kellő tapasztalatokkal nem rendelkező új emberek csatlakoztak. így alakult ki az a világnézetileg egyöntetű, de számra kicsi írógárda, mely az irodalmi életet „beindította". Éveknek kellett azonban eltelniük, hogy a szocialista építésért való lel­kesedés műgonddal is társuljon, s a sematizmus és dog­matizmus botladozó évei után az igazi fellendülés biztató jeleit láthassuk. Amikor a kiindulási helyzet nullpont j át emlegettük, ezt sokszor azért tettük, hogy egyrészt hibáinkra, fogya­tékosságainkra felmentést találjunk, másrészt, hogy si­kereinket a múlttal szembesítve emeljük ki. Ügy gon­dolkodtunk, mint a festő, aki a sötét háttérrel teszi szembeötlővé a világos színeket. Ám ezzel a magunk mentségére, önbizalmunk fokozására szolgáló viszonyít­gatással hovatovább fel kell hagynunk. Érzésem szerint ugyanis irodalmunk eljutott arra a pontra, ahol megértő atyai gesztusok, didaktikus ráhatások vagy a szegény 389

Next

/
Thumbnails
Contents