Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Irodalomtörténeti hosszmetszet - Csanda Sándor: Nemzetiségi irodalmunk újabb fejezete

A kritika és az irodalomtudomány Felszabadulás utáni irodalomkritikánk csak a szépiro­dalmi alkotások megjelenése után, 1953—54-ben kezdett kibontakozni. Legjelentősebb kritikusunk, a szlovákiai magyar irodalom első klasszikusa, Fábry Zoltán (1897—­1970) 1945 után szintén némaságra kényszerült. 1946-ban készült a szocialista humanizmus nevében igazságos íté­letet kérő, a szlovákiai magyar kisebbséget védő, meg­rázó erejű írása, A vádlott megszólal. Terjedelmesebb tanulmányai és kritikái 1954-től kezdve jelentek meg a Fáklyában, majd az Irodalmi Szemlében; ezekben a szlovákiai magyar irodalom új alkotásaival, a német kérdéssel és irodalmunk progresszív hagyományaival foglalkozik. Mélyen erkölcsi fogantatású, költői szépségű esszéi (Harmadvirágzás, Kevesebb verset — több köl­tészetet!, Res poetica, Az igényesség műfaja) rendkívüli hatással voltak a kezdetlegességgel, dilettantizmussal küszködő irodalmi életünkre. Már a névadó jellegű Har­madvirágzásban megüti azt a biztatva bíráló hangot, amelyre irodalmunknak további fejlődése érdekében elsősorban volt szüksége. A szlovákiai magyar irodalomról szóló legutóbbi, nagy kritikai tanulmányában, az Antisematizmusban (1964) Fábry széles látókörű, elvi szempontú értékelést nyújt irodalmunk eddigi fejlődési szakaszának ellentmondásai­ról és hibáiról. Amint legtöbb művében, itt is elmondja a tárggyal kapcsolatos személyes vallomását, élményeit is. Emellett irodalmi, elméleti jelentőségű, objektív meg­állapításokat is olvashatunk a tanulmányban, mint pl. a sematizmusról: .,A sematizmus nem más, mint a fel­hígított, vulgarizált dogmatizmus. Könnyítés, mely fele­lőtlenségbe csap át. A dogmatizmus a feltétlenség, kizá­rólagosság fanatizmusa. A diktátum csalhatatlansága, merevsége, ember vonatkozás-nélkülisége, és így — em­bertelensége. A dogma dekretizál, abszolutizál. A dogma­tizmus nem ismer logikát, analízist, problémát, kételyt és iróniát. A dogma: az index és az inkvizíció. A dog­matizmus: középkor. Könyv- és embermáglya. Képrom­bolás és emberhalál. Könyvzúzda és imamalom. Parancs és tilalom." A német kérdésről s ezen belül főként a fasizmus 38

Next

/
Thumbnails
Contents