Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Rácz Olivér: Lovicsek Béla: A csillagszemű asszony

zás viaskodik a szívében: Mennyivel másképp nézne ezekre a tervekre, ha odahaza minden rendben volna!... Mégis valahol bent, mélyen a tudata alatt egy halvány érzés, gondolat kezd fészkelődni: Gyáva ember az olyan, aki csak a maga sorsa fölött tud siránkozni örökké!... Lassanként ökölbe szorul a keze, kemény vonás feszül a szája szegletére: — Felépítjük, tanító úr!" Fel is építik, bizonyára minden zökkenő, előre nem látott akadály nélkül. Futballpálya kell? Meglesz! Kapufák kellenek? Csak a pontos méreteket kell megadni. Felszerelés kell? Adja a szövetkezet! Kerítés kell? Betanulunk két-három színdarabot, és a bevételből meglesz a kerítés! („ — Biztos? — Kórusban jön a felelet. — Biztos! — Akkor jó — bólint Gaál János...") Faanyag kell? Elmegyünk a Šumavába fakitermelő brigádra, hiszen csak itt van a szomszédban ... És már megy is a „tizenöt kemény markú fiatalember" a Sumavába. Egyszóval megy itt minden, nincs ellenvetés, nincs gáncsoskodás, nincsenek objektív és szubjektív nehézségek, 165 százalékra teljesítjük a tervet, első díjat nyert fejőstehen a Virág, első díjat nyer a szövetkezet, van itt Pobeda gépkocsi; Gabi, „a komáromi mezőgazdasági iskola első éves tanulója", ugyancsak jól tanul, még a futballcsapat kapusának kérdése is megoldódik, júniusra hazajön a Tibor Komáromból, de — álljunk csak meg egy cseppet, itt mégis baj van, hiszen Gaál János tavaszra már be akarja nevezni a csapatot a járási bajnokságba! „Ki véd a tavaszi idényben? — Én — vet véget a vitának a tanító. — Addig, míg Tibor haza nem kerül, talán én is megfelelek a kapuban! — Hát ha a tanító elvtárs vállalja, akkor szüret! — Gaál János igen jól érzi magát: — Látjátok, fiúk, csakugyan meg lehet oldani mindent..." Meg. Mindent. De nem ilyen egyszerűen, nem ilyen simán, nem bosszantóan üres nyelvi eszközökkel: Biztos? Biztos! Meglesz? Meglesz! Elintézem. Megcsinálom. Vállalom. Vannak ugyan ennek a túlzott egyszerűségnek negációi is: a cséplőgéptől a raktárig vezető úton eltűnik két zsák búza. És itt jön a csalódás: Gaál János, aki a családi életét, a boldogságát sem habozik feláldozni a szövetkezetért, erre mindössze ennyit mond: „— Mit tehetünk?... Majd kinyomozzuk!" És kinyomoznak, el375