Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Egri Viktor: Rácz Olivér: Megtudtam,hogy élsz

gényhez. Amit kaptunk, semmiképpen sem egy kezdő regényíró első kísérlete, hanem egy, a nyelvvel művészien bánni tudó és a jellemfestéshez, a lélekrajzhoz jelesen értő, vérbeli regényíró nagy sikerű műve, amelynek hibái leginkább a mondanivaló túlméretezettségéből erednek. Zártabb szerkezet és tömörítés többet adhatott volna. Túlméretezettek például Hernádinak a Dunántúlon szerzett katonai élményei; ezek a részek önmagukban helytállók, de inkább megbontják a regény egységét, mintsem összezárnák, és kevés pluszt adnak Hernádinak már az ukrán fronton nyert háborús undorához és eszméléséhez. Sok itt a szokványos kép is, az író itt csak ismétlésekbe bocsátkozhatott. Sok a mellékalak, és bár kitűnően van megírva, túlterhelik a regényt, a kelleténél jobban elvonják a figyelmet a mű lényeges, központi mondanivalójától. Vannak aztán olyan fejezetrészek, amelyek úgy hatnak, mintha Rácz utólag fűzte volna őket a már kész regényhez. Ez rendszerint az első nagyszabású regényét alkotó élményíró hibája, aki még nem sajátította el a tolsztoji arányt ciklusokra, könyvekre tervezett művében. És itt elérkeztünk az elemzés lényegéhez. Az író az az ember, aki valamivel, egy árnyalattal többet lát és többet tud megragadni az előtte feltárulkozó életből, mint a környezete. Az író az az ember, aki képes arra, hogy önmagát megmutassa, de képes arra is, hogy a másikban meglássa, amit az a másik talán észre sem vesz, és még kevésbé tud megírni. Rácz Olivért feltétlenül azok közé sorolhatjuk, akik ezt a többet, ezt az árnyalatot mai életünkben észreveszik, és azt lebilincselően, érdekesen meg is tudják rögzíteni. A regény nőalakjai, akiket Rácz Hernádi és Széles mellé állít, jól vannak jellemezve, itt nem annyira a tétova jellemű, kispolgári életérzésű Hajnalra gondolok, mint inkább a családját elvesztő, Pesten bujkáló Juditra, aki a felszabadulás után nem ad életjelt magáról, nem közeledik szerelméhez, mert irtózik a gondolattól, hogy „félvérként" születő gyermekeit hasonló sors érhetné, és irtózata csak akkor szűnik meg, amikor megérti, hogy új rendünkben az efféle borzalmak többé nem ismétlődhetnek meg. Ugyanolyan sikeres a szilárd jellemű, célját ismerő Piri rajza is. 370