Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Egri Viktor: Rácz Olivér: Megtudtam,hogy élsz

gényhez. Amit kaptunk, semmiképpen sem egy kezdő regényíró első kísérlete, hanem egy, a nyelvvel művé­szien bánni tudó és a jellemfestéshez, a lélekrajzhoz je­lesen értő, vérbeli regényíró nagy sikerű műve, amely­nek hibái leginkább a mondanivaló túlméretezettségéből erednek. Zártabb szerkezet és tömörítés többet adhatott volna. Túlméretezettek például Hernádinak a Dunán­túlon szerzett katonai élményei; ezek a részek önmaguk­ban helytállók, de inkább megbontják a regény egysé­gét, mintsem összezárnák, és kevés pluszt adnak Her­nádinak már az ukrán fronton nyert háborús undorához és eszméléséhez. Sok itt a szokványos kép is, az író itt csak ismétlésekbe bocsátkozhatott. Sok a mellékalak, és bár kitűnően van megírva, túlterhelik a regényt, a kelle­ténél jobban elvonják a figyelmet a mű lényeges, köz­ponti mondanivalójától. Vannak aztán olyan fejezet­részek, amelyek úgy hatnak, mintha Rácz utólag fűzte volna őket a már kész regényhez. Ez rendszerint az első nagyszabású regényét alkotó élményíró hibája, aki még nem sajátította el a tolsztoji arányt ciklusokra, köny­vekre tervezett művében. És itt elérkeztünk az elemzés lényegéhez. Az író az az ember, aki valamivel, egy árnyalattal többet lát és többet tud megragadni az előtte feltárulkozó életből, mint a környezete. Az író az az ember, aki képes arra, hogy önmagát megmutassa, de képes arra is, hogy a másik­ban meglássa, amit az a másik talán észre sem vesz, és még kevésbé tud megírni. Rácz Olivért feltétlenül azok közé sorolhatjuk, akik ezt a többet, ezt az árnyalatot mai életünkben észreveszik, és azt lebilincselően, érdeke­sen meg is tudják rögzíteni. A regény nőalakjai, akiket Rácz Hernádi és Széles mellé állít, jól vannak jellemezve, itt nem annyira a té­tova jellemű, kispolgári életérzésű Hajnalra gondolok, mint inkább a családját elvesztő, Pesten bujkáló Juditra, aki a felszabadulás után nem ad életjelt magáról, nem közeledik szerelméhez, mert irtózik a gondolattól, hogy „félvérként" születő gyermekeit hasonló sors érhetné, és irtózata csak akkor szűnik meg, amikor megérti, hogy új rendünkben az efféle borzalmak többé nem ismét­lődhetnek meg. Ugyanolyan sikeres a szilárd jellemű, cél­ját ismerő Piri rajza is. 370

Next

/
Thumbnails
Contents