Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve
Irodalomtörténeti hosszmetszet - Csanda Sándor: Nemzetiségi irodalmunk újabb fejezete
A csehszlovákiai magyar irodalom egyik legműveltebb és legtehetségesebb képviselője, Ráez Olivér (1918— ) az ötvenes évek elején gyermekmesékkel és műfordításokkal jelentkezett. Első verseskötetét: Kassai dalok (1958) a dogmatikus kritika az Űj Szóban még hűvösen fogadta, a társadalmi kérdésektől való elszakadását emlegette, pedig" művészi színvonalát tekintve messze felülmúlta akkori líránk átlagát. Nagyszabású társadalmi regénye: Megtudtam, hogy élsz (1963), a szlovákiai magyarságnak a világháború alatti életét, a zsidóüldözéseket és egyéb megpróbáltatásokat ábrázolja. A mű központi hőse egy szlovákiai tanító. A szlovákiai magyar regény megteremtéséért folyó, immár több évtizedes kísérletezésben Rácz könyve egyike a legsikerültebbeknek. Az író sikerült ifjúsági regényeket is alkotott: Puffancs, Göndör és a többiek (1961), Egyszerű ügy (1966), A Rezeda Cirkusz (1968). Mint műfordító a cseh és szlovák líra és széppróza számos klasszikus alkotását ültette át magyarra. A műfordításban a szabad átköltés híve, nem ragaszkodik mereven az eredeti szöveghez. Az ötvenes évek közepén újra aktivizálódott L. Kiss Ibolya (1898—) főként elbeszéléseket és a magyar történelem jeles személyiségeiről szóló történelmi karcolatokat ír. Eddig nyolc könyve jelent meg. Madách Imre feleségéről szóló Erzsi tekintetes asszony című regényét és Lev Tolsztojról írt drámáját szlovákra is lefordították. Történelmi tárgyú, romantikus szellemű elbeszélései és karcolatai 1955-ben Tátraalji rapszódia címmel jelentek meg. Tolsztoji humanista eszmélt nyilvánulnak meg a szlovák—magyar viszony tragédiáit és pozitív vonatkozásait ábrázoló Túl a folyón (1957) című történelmi regényében. Az életrajzi motívumokban gazdag műben reális igazságok és romantikus elképzelések keverednek, de így is úttörő jelentőségű, mert a felszabadulás után elsőként próbálta meg széles epikai formában ábrázolni a szlovákiai magyarság sorsát. Egri Viktor mellett az új szlovákiai magyar dráma másik jeles képviselője Dávid Teréz (1906—). Drámaírással már a második világháború előtt is kísérletezett, de színpadon első drámáját, a Lidércfény t csak 1958-ban adták elő. Drámáiban nagyrészt erkölcsi kérdéseket, főként a modern házasság konfliktusait ábrázolja (Dódi, 36