Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fónod Zoltán: Duba Gyula: Szemez a feleségem

hanem a mindennapokból kilépett alak, akinél a negatív beállításnak mégis kissé biztató, pozitív kicsengése van. Ebben talán az üdén megrajzolt, érzékeny szívű Ancsának is szerepe van. Itt említhetném meg azt a sokak részéről elhangzott megjegyzést is, vajon ennek a novellisztikus életképnek helye van-e a kötetben, s ha igen, miért? Műfajilag az Ancsi és Jancsi nem kimondottan novella. A humoros ábrázolás módszerei át- meg átszövik az eseményeket. A novella gyors, szaggatott előadásmódját tarkítják a felvillanó epizódszerű betoldások, márpedig a novella formai szabályai nem engedik az epizódok beszövését. Véleményem szerint a cselekmény kialakulását segíti az író narrátorszerű beavatkozása, bár ez a novella jellegét ugyancsak sérti. Szerelem, kaland, fiatalság, bohóság, lehet, hogy csak ennyit mond az írás. De a befejezés kárpótol bennünket, mégpedig Jancsin keresztül — aki a házassághoz úgy kezd, mintha kimenőre menne —: érzékelteti, hogy felelősek vagyunk egymásért, s ez a felelősség az emberségesebb élet igényét támasztja bennünk. összegezve: Duba írói fejlődésének jó jeleiről adott tanúságot, kibontakozó művészetéből ízelítőt. Bár tevékenységének mostani iránya (Lásd Tükrök, Irodalmi Szemle, 1961/1, valamint a Hétben megjelent Egerek és emberek) a novella irányába fordul. Akármint legyen is a fejlődés, Dubát éppen úgy, mint az írás többi művészét, kötelezi művészi módon megírni az igazat a mi nagyszerű, új társadalmat fáradhatatlanul építő életünkről. S ezért is várjuk örömmel, őszinte nyugtalansággal Duba Gyula újabb jelentkezését. Irodalmi Szemle, 1962 4 364