Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fábry Zoltán: Az igényesség műfaja (részletek)

próbája, világbíró igénye. És ez a világbajnyújtózkodás nem elégszik meg egy : regénnyel. Újra a trilógiák divatja járja: az olvasók a szereplők további sorsára kíváncsiak. És ez az indiszkréció most: önkíváncsiság. A szereplők életmenetében a maguk életét keresik. Tükörbe néznek és önmagukat látják. Anna Seghers új regénye, A döntés, tavaly jelent meg. Könyve néhány alakjával egyik előbbi regényéhez kapcsolódik, nem szervesen és nem kimondottan trilógia-igénnyel, de olvasóitól — noha a regény végén világosan olvasható: vége az első résznek — már most kapja a türelmetlen leveleket: fogja-e folytatni? És hogy mi lesz a további sorsa Robert Lohsének és Lene Nohlnak, Thomasnak, a tanoncnak, és X-nek és Y-nak és Z-nek? És ez a türelmetlenség nem a tegnapi polgár papírfigura-kíváncsisága, ez nem az uzsonnakávé vagy az esti boros pohár mellé szervírozott szórakozás, de türelmetlen jövőbe nézés, egy társadalmi igazoltság mohó végbizonyossági igénye. A polgár úgy lépett regényeibe, mint egy fürdőbe, megmártogatta magát, és utána — ha kedve szottyant — újra visszalépett. Az új olvasók bent akarnak maradni az áradatban elejétől végig. (A Szovjetunióban a forradalmi keménységnek és küzdelemnek a semmiből kinövő iparosodásnak megfelelően az egyik regény nem véletlenül hordta címében — A vasáradat — e folyamat lényegkifejezését.) Az új olvasók nem akarnak kiszállni az áradatból: az őket hordó és jelentő világtörténeti fejezetből. Önkíváncsiságuk pillanatra sem csökkenhet. Még minden folyóban, növőben, alakulóban van: világuk és önmaguk. A regény teljesség az ő áradó teljesedésük. Novellára még nincs fülük. Régi dal: korfordulók, forradalmi változások műfaji ára, mostohagyermeke a novella. A francia forradalomnak nincs novellája. 1917 októberét, és mindazt, ami utána jött, regények útján ismertük meg. Soha még korváltozás nem kapott meg tömegében és kiterjedésében annyi embert, mint itt és most, és mi e nagy föld-, osztály- és embercsuszamlás adekvátan pozitív regényeredménye? A moszkvai Gorkij Világirodalmi Intézetben nemrég korunk regényproblémája volt a vita tárgya. M. Kuznyecov túl szigorú ítélete egyedül a Csendes Dont hagyta meg a rostán: „Minden más még csak a fejlődés 339