Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fábry Zoltán: Az igényesség műfaja (részletek)

jesíthették. Itt az expresszionista novellánál a szűkszavúság, a tömörítés, a pregnancia annyira csak a lényegformálásra szorítkozott, hogy az már nyelven és emberen kívüli viszonylatot eredményezett. És így némiképp igaza volt az amerikai Blanche Colton Williamsnek, amikor megkongatta a lélekharangot a novella felett: „A novellista úgy teremti meg a művét, mint a természet ... Minden más út és mód hamis. A futuristák és kubisták jellemzője és jelentősége nem más, mint a természeti törvények tagadása ... A csak formálás itt formátlanságot eredményezett. Ha azonban a novella önnön organizmusa ellen vét, akkor az idő eljárt felette, és helyét át kell adnia egy új műfajnak." — Ha egy ilyen, akkori novella jut a mai ember szeme elé, nem tud vele mit kezdeni, korrejtély marad. A regény itt fenntartás nélkül győzhetett a novella felett. A regény korjelenség, kordeterminálta társadalmi fenomén. A regény a korával telített szivacs ... A regény: teljesség. És ha ezt a műfaji mértéket ritkán is ütötte meg, a teljesség annál gyakrabban nyilatkozott meg mint — terjengősség. Ez már így fogamzódott indítékában is. A polgár meghódította magának a világot, és ez a legjobb esetben együtt járt a világ megismerésének vágyával és kényszerével. Az irodalom — Goethe célkitűzésében — nem véletlenül tágult éppen ekkor „Weltliteratur"-rá: világirodalommá! A mohó érdeklődés azonban a kapitalizmusban azonmód mohó érdekeltséggé változott, és az irodalom ennek megfelelően kedvteléssé, élvezetté, üzletté: a hosszú regénysorozatok és regényfolytatások a kényelmet szolgálták, a kikapcsolódást, a szórakozást, a reggeli kávé, a délutáni tea és az esti pohár mellé. Az érdeklődésből papírkíváncsiság lett: a regényhős, a regényszereplők élete a bölcsőtől a sírig való teljességében érdekelte az olvasót. A nyárspolgár, aki a saját életét élni nem merte, regényalakok tömegén át nyelte és vedelte magába az illúziót: a happy endet. A polgárosodás nagy regényei ugyanakkor világirodalmat eredményeztek. A kezdeti regényterjedelem újra megismétlődött, de most már kritikai fokon. A kritikai realizmus regényei bőségükkel, terjengősségükkel egy célt követtek: rá akartak jönni a hibákra és rá akartak mutatni az ellentmondásokra: hol, 329