Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fábry Zoltán: Az igényesség műfaja (részletek)

azt, hogy ide mindenki ki s be járhat, mint a temp­lomba? Nem vettük fel és kész... Csak nem képzeli el, kérem, hogy az én fiam fog az ön fiára kapálni?" A kü­lönben nyugodt napszámos-óriás erre mellen ragadta az igazgatót és a falhoz vágta. Otthon már négy csendőr várja. „Apám szétvetett lábbal állt, farkasszemet nézve a csendőrökkel. Oldalán, mint két hatalmas pöröly. ló­gott ökölbe szorított keze. Rándult az ökle, de anyám sikoltására le is hanyatlott... És apám nagyon gyöngé­den, ahogy még sohasem hallottam, csak ennyit szólt: — A gyerekekre nagyon vigyázz! — Hozzám nem szólt, még csak oda sem nézett, ahol álltam ... A csendőrök­höz lépett, azok megvasalták és elhajtották. Anyám és én földbe gyökerezett lábbal bámultunk utána." Ez igen! Ez pont: ez novella. Arányos és adekvát, és az egész­ben van valami Móricz Zsigmond-i plaszticitás ... Apa—fiú—föld—testvér-ellentét, melybe belejátszik a szövetkezetiek, a „csajkások" lenézése, az Ököl­csapásban érik kirobbanó klimaxszá. Egyike Lovicsek legjobb dolgainak: tömör, drámai, hiteles, a párbeszé­dek: világösszecsapások. De ez csak az ökölcsapásig tart, pontosabban: az ökölemelésig. És akkor, ebben a drámai pillanatban az író ezt adja tudtunkra: „Az ütésre emelkedett ököl azonban megállt, megmeredt a levegő­ben. Az élet nehéz pillanatai hajtják ki az ember igazi arcát. Ifjabb Timár Árpád megtiport lelkében felsikol­tott az ember... az utolsó pillanatban mégis az apját látta maga előtt." Így elrontani valamit: ez már művé­szet. Ha ezt akkor mondja, amikor az ököl már leha­nyatlott: igent tudunk rá bólintani, de az ökölemelés pillanatában a már felemelt kezet az írói mondanivaló­val körülfolyondározni és így lehúzni, ez maga a lehe­tetlenség. Ez úgy hat, mint a rosszkor és rossz helyen közbeékelt gondolatjel, vag3' még inkább, mint a mo­dern formabontó gondolatjel dramaturgiai megszemé­lyesítőjének, a narrátornak közbelépte. A novellába ugrott írónarrátor a döntő pillanatban szerepbe kap és magyarázni kezd ... Szövetkezeti novellái elsődlegesen tanmesék. A válasz­utakat az író szava segíti döntésre, közhelyek váltakoz­nak, vezércikk-betétekkel. A pedagógus minduntalan ki­ütközik. Ezeknek az elbeszéléseknek alakjai olvasás után 321

Next

/
Thumbnails
Contents