Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fábry Zoltán: Utószó: 1956 (részlet)

ból a szerkesztőség egyszerűen kihagyta a lényeget, a menyasszonyság tényét és létét: „Emma menyasszonyságának kihagyását azzal indokolták, hogy az egész történet nem hiteles." Zelmából erre a lehetetlenségre kitört a sírás: „A magyarázatot nem értette ... ha hiteles az, hogy telt magtárak mellett százezrek éheznek és nyomorognak, miért nem lehet hiteles az, ha valaki ebben a nyomorult világban megteremti a maga világát." A munkáslap sablonra húzta a tragédiát, és ezzel sivárrá, hatástalanná, „esetté" avatta az egészet. Szabó költészetté emelte, igazzá fokozta: zengővé, kinyilatkoztatássá. A költészet ellenáll minden vulgarizálásnak. József Attila a szegénység realizmusát lírává hangszerelhette, mely így minden más mondanivalónál keményebb és megbonthatatlanabb lett. Szabó Béla sem tesz mást: regényének lírai realizmusa, hősének megnyilatkozása, elbukása és megdicsőülése mindennél nagyobb, fontosabb és vádlóbb mondanivaló. Egy tragédiát, a szegénység zűrzavarából kinőtt, reális lelki ficamot, egy megszállottságot nem lehet szokvány-terminológiával alátámasztani, megzavarni. Egy belső képet nem lehet kívülről, mintegy sugártörten visszavetíteni. Minden érett mű a saját hangján beszél, és így hat. A sablon, a sematizmus kivédhetetlenül elüti a lényeget. Zelma ellenlábasa, Vigdi szabó azonban kitart amellett, „hogy a szerkesztőségnek volt igaza, mert Emma élete, menyasszonysága bármilyen hiteles, nem lehet követendő példa egyetlen lány számára sem". Ez a pont a félreértés és félrecsúszás helye: Emma nem példa akar lenni, mert Emma regénye több ennél: példázat. És mi minden igaz írásmű ismérve? Példázat volta, az egyszerűségével megteremtett általános emberi mondanivaló. Gondoljunk — hazai síkon maradva — Glazarová Adventjére. Františka sem lehet példa: igaz, de a regény remekmű lett, teljes mondanivaló. És mi több és nagyobb?! A példa: egyszeri, de a példázat: kimeríthetetlen. Amikor a felesleges utórezgést szerzőnk Zelma ellenállásával próbálja hatálytalanítani, akkor ezzel önmaga is kérdésessé és zavaróvá avatja a két utolsó oldalt. Ha egészen elhagyja, majdnem egy töretlen remekművel lennénk ma gazdagabbak. És végül még valamit. A remekmű — „majdnem" megszorítással is — világirodalmi igényű. Olvasás közben 309