Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fábry Zoltán: Utószó: 1956 (részlet)

gőzében, atmoszférájában konzerválódik maradandóvá. Bűvköre van: önkisugárzó ereje. Szabó Béláról írtam egyszer: „A mélyből, a szegénységből, a »szegényszagból-« jött: ezt a levakarhatatlan élményréteget hordozza testén és lelkén páncélként. Ez a riasztó emlék, ez a vádló valóság: Szabó Béla bűvköre. Ezen belül sebezhetetlen, és csak e körből sebezhet halálosan. A páncélt, a bűvkört mindenütt és mindenüvé magával hordozza: akik éhesek voltak és éhesek maradtak, belőle szólnak, és általa vádolnak. A mélyből jött és most magaslati levegőt szív és áraszt." Űj regénye e magaslati levegő legózondúsabb rétegét érte el: a kreaturális tisztaságot. A menyasszony a tisztaság regénye. A szegénység szépséggé virult realitása. Emma varázslat, legenda, igézet, melynek azonban minden mozdulása, szava, lélegzete: valóság. A szegénység — hány regény, mennyi dokumentáció bizonyítja — a szennykitermelő rossz. Itt egy egyszerű lélek igazsága, makacs megszállottsága önmagában és Önmagából bizonyítja és teremti elő a tisztaságot. A piszkos udvarból, a belezsúfolt emberek ficamaiból, álmaiból és meséiből, irigység, káröröm gőzéből, ebből az egész zűrzavarból tisztaságot, tehát rendet, egyértelműséget előteremteni és felmutatni csak a megszállottság képes. ,,Ebben a zűrzavarban, ebben a szegénységben az ember lassan azt is elfelejti, hogy fiatal volt" — mondja egy udvarlakó. Az osztályöntudatlan szegénység: zűrzavar. Szabó regénye ennek az egyenlítésnek példázata. A „menyasszony" a szegénység előidézte lelki zűrzavar talajából fakadva bomlik halál virággá. De a haláltánc kicsengése és eredménye: a legtisztább emberi megnyilatkozás; maradéktalan önfeltárás. Paradox találkozás ez; a primitívség hordozója ezen a síkon a legmagasabb emberi posztulátumnak lehet a kifejezője: a jóságnak és tisztaságnak. Emma a szegénység profán szentje. Regénye: misztérium, ballada. Emma, a cseléd, akárcsak a középkori legendák és moralitások alakjai, egy küldetés hordozójává válhatott. Szabó tudatosan így is intonál: „A zárt ablakok és szürke kemény utak mintha előrefutottak volna szétvinni a hírt, hogy ő megérkezett." És nem véletlen, hogy Szent Johannára gondol, „aki megszállottságában a hazáját mentette meg. Vajon kit fog ő megmenteni, mielőtt 307