Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Tóth Tibor: A szlovákiai magyar széppróza helyzetéről

TÓTH TIBOR A szlovákiai magyar széppróza helyzetéről Alexander Matuška beszámolójában egy íróról, aki nemcsak prózát, de verseket is ír, mint „kétéltűről" beszélt, természetesen nem a szó rossz értelmében. Hasonló kettősség érvényes a csehszlovákiai magyar irodalomra is. A nyelv, az író legfőbb kifejezési eszköze, természetszerűen egybekapcsolja a magyar irodalom egészével, mégis helyzetileg a csehszlovákiai magyar irodalomba tartozik, hangsúlyozván, hogy a „csehszlovákiai" szó nem nemzeti, hanem területi fogalmat fejez ki. E megállapítást a gazdasági és társadalmi alap közössége mellett az a tény is bizonyítja, hogy hazai magyar irodalmunk fejlődésére szinte semmi hatással nem voltak azok a nyugtalanító jelenségek, amelyek az utóbbi évek folyamán tapasztalhatók a magyarországi irodalmi életben. Mindezek ellenére nyugtalansággal és határozott hiányérzettel vagyunk kénytelenek rámutatni, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom, mondhatnánk, elszigetelten fejlődik az ország irodalmi életének az egészétől, hogy nevezetesen a szlovák irodalomhoz, amellyel területileg szorosan összefügg és amellyel a témák és életsorsok egysége kapcsolja egybe, nem fűzik irodalmunkat a kölcsönös megismerés mélységes és biztonságos szálai. Kétségtelen, e kölcsönös megismerés útjában áll a másnyelvűség, de ez nem olyan akadály, amelyet nem törhetnénk át. Hogy mind ez ideig nem küzdöttük le, ennek oka egyfelől a szövetségi szervek felületességében, másfelől az irodalmi könyvkiadók és szerkesztőségek vezető299