Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Koncsol László: Elemző ajánlás Varga Imre verseihez

Crusoe is, akire annyit hivatkozik. Onnan veszi őket, ahonnan a legegyszerűbb: kortársaitól, mint Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, vagy akár Tandori Dezső, akik maguk is magukban hordozzák a hagyományt. A módszerek ugyanis, amelyekkel él s a módszerekben kifejeződő attitűdök részben az említett kortársakéi. De csak a módszerek! Az anyag, amelyet az elsajátított eszközökkel megközelít és fölbont, a saját anyaga. Bizonyíték? Az anyag fönt elemzett lényegi egysége és nyelvének egyre növekvő, újításoktól sem visszariadó ereje. Nem szolgája, hanem ura kezd lenni a nyelvnek. Nyelvi erőt hazudni nem lehet, színes nyelv színes egyéniséget jelez. S ha már erről van szó, mondjuk el azt is, hogy nyelvében a jelző szinte csak mellékes szerephez jut. Erejének fő hordozója az alany és az igei állítmány, tehát a dolgok és mozdulataik, annyira, olyan erőteljesen és plasztikusan, hogy az esetek többségében ez a két nyelvi elem a jelző funkcióját is be tudja tölteni, és önmagában, a jelzők támasztéka nélkül is megáll. A csontozata szilárd ennek a nyelvnek, s a dolgok és folyamatok — akciók leltára gazdag: Sátán-koponya! Belső borulatán sercegő tűz, habzó láva — A lukas, roncsolt szemgödrön át kitolul a napvilágra Tömött izzó kévék — egybekötve — : a képek, a zene A szikár — hideg — való a réseken átdereng Csontgúlák, koponyák: számtalan csont-kepe a hályogos hold, a behomálylott — fönn — : mereng Olvassuk el a két strófát a kiemelt jelzőkkel és azok nélkül is, s látni fogjuk, hogy az ötödik, részben a hatodik sort kivéve, mennyire periférikus az, amit a különben érzékletes jelzők hozzásugallnak a többi szóval kifejezett folyamatokhoz. Járulékos, kiegészítő a jelzők szerepe — a lényeg a szimbolikus tárgyi elemek leltára és az igékkel kifejezett akciók. Aktív, dinamikus ez a világ. — Az itt a döntő, s ezt újra hangsúlyoznunk kell, hogy bent, ifjú költőnk tudatában, az ő lelkében történt vala270