Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Koncsol László: Elemző ajánlás Varga Imre verseihez

KONCSOL LÁSZLÖ Elemző ajánlás Varga imre verseihez Mallarmé és Rimbaud halála után nyolcvan esztendővel, Ady és József Attila évszázadában, Weöres Sándor évtizedeiben semmi alapos okunk rá, hogy Varga Imre eszközeinek és eljárásainak java részét, főleg újabb verseiben, szokatlanoknak, vagy akár hagyománytalanoknak nevezzük. Aki mélyebben átélte az utolsó száz év művészetét, az könnyen eligazodik abban a jelképes-mitikus világban, amellyel ebben a kötetben ismerkedhet az olvasó. Valószínű, hogy megint lejátszódott az oly sokszor megélt folyamat: első eredményei igazolták az új elképzelésekkel jelentkező fiatalokat. Tóth László, Mikola Anikó és Kulcsár Ferenc könyve mellett ez a némi késéssel jelentkező Varga-könyv semmivel sem erőtlenebb érv nemzedékük költői értékei, vagy ha túlzott szerénységgel csak a legkevesebbet védelmezzük — a tehetségük mellett. Tehetségük ugyanis — de beszéljünk most csak Varga Imréről: a tehetsége kétségtelen. Erről nem csupán verseinek friss-plasztikus képanyaga, nyelvének egyre teltebb hangzása, eleven szótára, szavainak fénye, tehát egy-egy felületileg is érzékelhető formai elem, hanem néhány mélyebb kutatószonda eredménye is meggyőz bennünket. Nem annyira felületi megfigyelésekre, hanem a mélyre, a dolgok lényegére katarzisos művészeteszménye. amelynek kontúrjai már itt, az első könyvben kivehetők, illetve az az egységes dilemmarendszer, amelyből a kötet versanyaga kifejlődik — érzésünk szerint ez 265