Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve
A líra - Tolvaj Bertalan–Török Elemér: Virágzó kövek
áramlat ellenére sern vált modorossá, sem moderneskedővé, sem harsánnyá. Nem törekszik formai virtuozitásra. Költészete megmaradt annak, aminek eddig ismertük: formájában egyszerűnek, tartalmában mélyen emberinek, mondanivalójában lényegesnek, nyelvében tömörnek, erőteljesnek és érzékletesnek, hangulattal átitatottnak: végeredményben szépnek és igaznak. Közösségi líra ez a fogalom legnemesebb értelmében. Ügy közösségi, hogy nemcsak a Bodrogköz vallhatja magáénak — ahonnan a költő jött és ahová ma is belát —, hanem a tágabb közösség: a nemzetiség és a nemzet is, amelyhez életformájában és emberi-költői tartásában egyaránt rendületlenül ragaszkodik. Közösségi úgy is, hogy egyszerre népi, nemzeti és internacionalista. De közösségi úgy is, hogy önismerethez segít, gondolkodásra késztet, táplálja a kollektív érzést, a hovatartozás tudatát. Közel áll az egyszerű emberhez, ahonnan a költő vétetett, de van mondanivalója a kiművelt ebb emberfő számára is. Ennek szép példája a Haza: „Versem kék / ablakán át nézem / Bodrogközt / kétdimenziós térben / úgy hat e táj / még mindig reám / akár egy ősi szép / vad leány... micsoda erő / és buzgalom / hajtja népét / annyi századon / hegy koszorúzza / a láthatárt / hol ezredéve / lelt hazát... lelke mélyéig / az ő földje ez / hol a barázdákban / csend neszez." A másik példa: „ ... a rád csukló / elmúlás / gyűrűjében / a lét / legvégső / peremén is / vallj ad / miként / Galilei tette: Eppur si muove!" Képteremtő képzelete erős, mégsem tobzódik a képekben, nem hajszolja a hasonlatokat. Természeti képként és metaforaként is, de kulcsszóként is leggyakrabban a jegenyét használja. A költő maga ad erre magyarázatot egyik nemrégi írásában: „Elcsodálkozom egy-egy délceg jegenyén. Nagyon szeretem a fákat, mert szép sudárak, büszkén törnek az égre. Egyenességük a gerinces, jellemes embert idézi fel bennem." A versekben pedig ilyen képekben jelenik meg: „Megy a határ / az utak / békéjével / viszi / kék színét / az égnek / s halk sóhaját / a jegenyéknek... a parton / jegenye / feszül... Indul felém / a szülőföldem, / vén jegenyék közt / ballag... ó jámbor jegenyék / töltsetek be / lombotok nyugalmával." 263