Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Mészáros László: A létezés szintézisei (Tóth László:A hangok utánzata)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ A létezés szintézisei Tóth László: A hangok utánzata 1. A megközelítés lehetőségei. Bár azt tüntettük fel, hogy Tóth László kötetével szándékozunk foglalkozni, mégis valami mással — talán többel — próbálkozunk meg. Megkíséreljük egybefogni a fiatal költő minden eddigi művét, vagyis megkockáztatjuk Tóth László költészete tartalmi összetevőinek felvázolását. A formát, persze, sohasem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni. A tartalom és a forma dialektikus egységét, tehát a verset, a verseket azonban a tartalmi szféra irányából próbáljuk megközelíteni. Az ilyen irányú elsődleges megközelítés azért indokolt, mert Tóth László költészetében a gondolatiság dominál. A gondolati lírával foglalkozó pró és kontra kijelentésekhez, fejtegetésekhez most mindössze a következőket tartjuk szükségesnek megjegyezni. Az intellektuális költészet nem azt jelenti, hogy a költő minden szava, sora, tudatosan, megkomponáltan, hidegen készül. (E. A. Poe bizonyára — enyhén szólva — túlzott A hollóval kapcsolatban.) Az intellektuális töltés benne van a költőben, és a vers születésének összetett mechanizmusain (vagy inkább biológiai funkción) keresztül belekerül a versbe is. A költő maga sem tudja mindig megmagyarázni a verseit. Egyszerűen azért, mert költő és nem filozófus. A gondolati lírát művelő költő mindenekelőtt gondolkodó ember, de mivel költő, inkább érez, mint racionálisan kifejez. A vers nem mindig maga a gondolat, csak a gondolat megsejtése. A költőre nem érvényes a filozófiai sarktétel, hogy amit nem lehet elmondani, arról hallgatni 256