Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Zalabai Zsigmond: A vers túloldalán (Kulcsár Ferenc:Napkitörések)

ZALABAI ZSIGMOND A vers túloldalán Kulcsár Ferenc: Napkitörések Az irodalom „irodalmon kívüliségét", „irodalmon felettiségét" mi sem bizonyítja jobban, mint az a vágy — vágy? — harc! —, amely a költészet reménytelenül szép vállalkozásából fakad: írni azért, hogy megszűnjék az „iroda-lom"-ként értelmezett irodalom, írni azért, hogy az alkotásban feszülő belső energiák valamiképpen külső erővé, ható gondolattá, cselekvő erkölccsé, aktív emberi magatartássá váljanak. Mi kell e reménytelenül is szép lehetetlenség megkísértéséhez? Erős lírai alkat: meztelen arc, födetlen mell, kitárulkozás, a világgal való farkasszemet nézés bátorsága, erkölcsi érzék, felelősségérzet, s mindennek tetejébe olyan stílus, amely lehetővé teszi a realitás látványának és a költői látomásnak a kettős mozgását. A kerülő után most már gyerünk toronyiránt. Ritka nálunk az olyan fiatal költő, akinek már az első kötetében határozott megnyilvánulásait találjuk az imént felsorolt tulajdonságoknak. A Napkitörések fiatal költőjével, Kulcsár Ferenccel kapcsolatban sem az előlegezett kritikusi bizalom íratta le ezeket a sorokat, hanem az a tény, hogy Tőzsér Árpád Mogorva csillag című verskötete óta — tehát majd egy évtizeden át — nem akadt elsőkötetes, aki egyszeriben ennyi figyelmet érdemlő verssel rukkolt volna ki, mint Kulcsár. Gondolatisága, problémákkal való birkózása szintén az induló Tőzsér világba tárulkozó lírájával rokonitja. „Anyánk képén a / világ a ráma" — vallotta Tőzsér 1963-ban. „A becsvágy 247