Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Az idő börtönében (Dénes György válogatott versei )

kül haladhatott előre költői útján, amely a tiszta gondolati tartalmú költészet magaslatára vezette. Dénesnek a frázisok talajáról kellett elrugaszkodnia, hogy eljusson a Fekete kenyér frázismentes tiszta hangjához: Kenyér, fekete kenyér. Gazdagnak foszló fehér. Ám te pórok lelke voltál, szájunkban mézzé foszlottéi. Kezdetben Dénest erősen foglalkoztatja az országépítés gondja; a béke erősítéséről, a falu új útjáról, az osztályharcról, a közösségi életforma hasznosságáról és szépségéről beszél, de mondanivalójának nincs elég „élményrealitása", mélységtartalma, a felületet még „ének fodrozza, szavalat díszíti" (Fábry). Hiba volna azonban, ha nem ismernénk el, hogy Dénes már csaknem két évtizeddel ezelőtt is tudott teljesen sallangmentesen vallani a munka szépségéről. Alighanem költészete közéleti funkciójának elmarasztalása — és félelme, hogy a kritika olcsónak és üresnek találja strófáinak hangzatát — okozhatta, hogy az igen termékeny, az újságokban, folyóiratokban sokat publikáló költő második kötete után csak hét esztendő múlva, 1962-ben jelentkezik újra újabb gyűjteményével (Hallod, hogy zengenek a fák). Annak ellenére, hogy a kötet bevezető verse — Néppel a népért — jelentősen kiemeli költészete közéletiségét, és tíznél is több versének témájában a költészet társadalmi funkciója adja meg az alaphangot, erőteljesebben előtérbe kerül egyéni életérzése, s időhöz, korhoz és társadalomhoz kevésbé kötött érzésés gondolatvilága oldottabban tárulkozik ki. Legújabb kötetében (Az idő börtönében) a közéleti tematikájú versek háttérbe szorultak, nyilvánvalóan azért — mint a kötet füljegyzete magyarázza —, hogy a válogatás kissé „kiigazítsa" Dénes eddigi költői profilját. A kötetben helyet kapó új versek — nem tagadható — valóban előnyösen „izmosítják" Dénes költészetét, s ebből a szempontból a válogatást nem érheti kifogás. Ilyen izmosodás érezhető a Tiszta volt a szegénységünk metaforáiban, a Kapor Rózsi, az Ágoston, a Kertész Julis sokat táncolt Bábi Tiborra emlékeztető hangvételében, amely, 244