Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Duba Gyula: Űr-tartalommal (Tőzsér Árpád: Kettős űrben )

jutottam / a valóság megvont határán." Az önáltatás és — önmaga. 3. Tőzsér Árpád önvizsgálata mélyreható és őszinte. Más „hangolásban" talán exhibicionizmusnak is tűnhetne. Vagy póznak, tudatosan vállalt szerepnek. Hitelét a lírájára jellemző, feltáró és megismerő szenvedély adja. így csupán tragédiáját és általános emberi összefüggéseit érezzük. Számára a költészet elsősorban — megismerés (a költészetbe játékos, agitatív, gyönyörködő elemek is vegyülhetnek), s mint ilyen, szinte a tudománnyal egyenlő célkitűzésű. S az önismeret mottószerű eredménye ennyi: „Elromlott bennem / a világ rendje," (Szégyen), és „Világom egyre öntörvényűbb — / ahogy kínom nő, úgy fordul vissza / világra szabott öt érzékszervem, / s mint a csigacsáp, magát tapintja" (Kiáltás). Tragikus jajkiáltás. Miután a külső valóságot nem lehet képletek közé szorítani és összefogni, illetve csak megállapítani lehet, hogy „mindenki képlet", továbbmegy és rádöbben, hogy a legnagyobb titok: „Tisztább perceimben érzem a nincset, / érzem a semmit, s félek." A félelemnek kialakulnak a szimbólumai: a „csontfehér", a „választható halál", a „csillagidő", a „szétrobbant szív" mind a tőzséri magány autentikus fogalmai. Jellemzőül egy kép: „Átfú a szél a két karunk között, / hogyha öleljük kedvesünk," (Megkésettek). A választható halál — a magány. Az emlékek feladása — a tudatos halál. A Költő kérdez befejezése: „Miért kell lehunynom / szemem örökre, / hogy beláthassak / magam szemébe?" Vagyis: hogy megérthessem önmagam. Minden tragikum alapfoka és kiinduló színtere a halál. S a felvetett kérdésre nincs felelet. A költő „keresi magát / fűben, fában, / de minden néma", A kérdésre nem lehet felelni — fentebb már elmondottuk, miért —, s a kompromisszum értelmében született felelet annyi rá, hogy a költő megsejti a kérdés megválaszolhatatlanságát s ezzel nagyszerűségét: felvillantja a megfoghatatlant, megérzi a végtelent. Tőzsér Árpád ezt megteszi versben. 4. Érdemes megfigyelni Tőzsér lírájának férfiasságát, férfieszményét. Van benne valami komor puritánság és tiszta egyszerűség. Ösemberségnek nevezném leginkább. Előző, Mogorva csillag című kötete egyik versében, a Szüret utánban mondja a borozgatásról, ahol komával, 234