Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Duba Gyula: Űr-tartalommal (Tőzsér Árpád: Kettős űrben )

sében vázolta fel. Fő összetevői: az emlékek, a város és önmaga. 1. Költészetében (és életérzésében) a falu, a gyerekkor emlékei nem a nosztalgia és a hamis romantika kellékei, hanem a realitás valós elemei, melyekkel csak annyi probléma van, hogy éppen nincsenek jelen. Ami azonban semmit nem von le abból, hogy vannak, hatnak, és számolni kell velük. „Ez a falu, ez itt a múltam / egyszerre valóság s emlék, / csúcsaimmal belőle kinyúltam, / ösztöneimmel nem még" (Megtérés). Talán meghökkentően hat, hogy egy modern költő írásművészetében a parasztélet fogalmai költői szimbólumokként és egy korszerű életérzés hordozóiként szerepelnek, hogy a „modern" líra elvont képekkel és fogalmakkal, túlpszichologizált asszociációs és intuíciós kapcsolatokkal fejezi ki belső tartalmát, s ha már kölcsönveszi egy munkaterület vagy életforma kifejezéseit, akkor a tudományét, a technikáét, a filozófiáét kölcsönzi ki. Tőzsér nem kölcsönzi ki a parasztélet szavait és fogalmait, mert azok benne élnek, s verseiben ezek a szavak fogalmi jelentésükön túl megtelnek mélyebb érzelmi tartalommal, szimbólumokká válnak és általános összefüggéseket képviselnek. Az egyén tapasztalatai, emlékei az ember tudatának és egyéniségének építőkockái, s mivel az ember minden pillanatában az egész életét éli — születésétől a jelenig —, csak a véletlenből és az adott helyzetből következik, hogy melyik emléke tör fel benne, és befolyásolja döntését, cselekedeteit. Költőnk érzi az emlékeket. ,,S így hal meg az ember minden lezárt emlékével. / Csak az én emlékeim élnek, emésztenek, morognak örökké, / csak én nem tudok meghalni s feltámadni új emlékbe lépve" (Részlethalál). 2. Ébredés című versében mondja: „pusztul bennünk a mindenhatóság, / s jön a determinált valóság". Ugyanebben a versében írja: „Ébredés után minden reggel / kísértést érzek: nem kelek fel, / s fehér arcom bár belekékül, / maradok tervek, célok nélkül." Ragyogó és eredeti megfogalmazása valósághoz való viszonyának: paradox kép kudarccal, mert fel kell kelnie, s az új nap felfalja, „mint póknőstény a hímjét: szerelemből..." A valósággal való küzdelmet nem lehet nem folytatni, a valóság determinálja az embert. Tőzsér Árpád egyik fő 232