Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Tőzsér Árpád: A líra vallomás honanja Ozsvald Árpád és Zs. Nagy Lajos verseiben (részeletek)

már magatartás is. Az emberi társadalom ijesztő vonat­kozásai mellé a természet mindig ellenpólusként kerül, mintegy jelezve, hogy a szerző a természetellenességet „bűnnek" tartja. Természetigenlésén persze nem valami romantikus „vissza a természethez" meggyőződést kell érteni, hanem inkább annak a kozmogonikus egységnek a hitét, amelyet tudatánál fogva etikai (életellenesség!), s esztétikai (giccs!) értelemben az élőlények közül egye­dül az ember képes megbontani. (Az utóbbit Roger Cail­lois bizonyítja Általánosított esztétika című művében. Lásd csehül: Zobecněná estetika 205. o.) Az a tisztaság­igény nyer így a költő új természeti képeiben anyagi formát, amelyet fogalmilag már első kötetében meg­hirdetett. Zs. Nagy Lajos néhány versében a természetorientáció programszerűen is megfogalmazódik. Láttuk a már elem­zett Lábujjhegyenben, hogy a „kutyák fekete haragja" elől a „harmatos mezőkre" kívánkozik, a Főtárgyalásban a „Víg karneválból" a „Szirt"-re szökik, de még tudato­sabban erre a momentumra épül a költő egyik legerőtel­jesebb verse, a Nagypéntek 1964. Már a vers ciklikussága (négy részből, mintegy négy „tételből" áll) is persziflázs: a komoly „zenei műben" groteszk képek, ellentétek, paradoxonok bukfenceznek. Az első részben a költő passiót énekel, s közben — szőnyeget porol, a „felesége könyörtelenül vasal; inget, pelenkát, boldogságot", s ő maga időnként összetéveszti magát Krisztussal, s „csak nehezen tud lemondani a világmeg­váltásról". A II. „tételben" variációként elmondja, hogy a „sajtóban akkor oldottuk meg a lakáskérdést", amikor ő „szerkesztőségi asztalokon, állomások büdös lócáin" volt kénytelen aludni, s azt gondolta, hogy „legkésőbb hol­nap visszaköltözik a pálmafákra". A harmadik részben, a „scherzóban" fordítja komolyra a szót (ahol éppen vidámabb témát parancsol a műfaj!): Élő dicsfényként lebeg feje felett a sok madár, észreveszi, hogy fakad a völgy tisztásain a fű, tudja már, hogy rokona 225

Next

/
Thumbnails
Contents