Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Előszó

becsüli a legtöbbre, kritikusi, esszéírói tevékenységét is az eredetiségre törekvés hatja át. Ezért provokál gyakran vitát, ellenvéleményt megjegyzéseivel. Jelenléte pezsdítő hatással van irodalmi életünkre. Nézetei, gondolatai sokban visszacsengenek a hetvenes években fellépő írók, költők tevékenységében. Duba Gyula, az Irodalmi Szemle főszerkesztője, Valóság és életérzés (1972) címen tette közzé tanulmányait. Érdeklődése leginkább a csehszlovákiai magyar irodalom alapvető kérdéseire: létfeltételeinek és létmódjának problémáira irányul. Különösen az összefoglaló jellegű, egyegy irodalmi problémát egészében áttekintő tanulmányai hasznosak. írói portréi, műfaji fejlődéstörténetei, írószövetségi beszámolói irodalomtörténetünk forrásaivá váltak. Kritikusi, szerkesztői munkájával — ahogy az összeállításunkból is kiderül — egyik irányítója irodalmi életünknek. A hetvenes évek elejétől kezdtek rendszeresen publikálni azok a fiatal írók és költők, akiket a harmadvirágzás legfiatalabb nemzedékeként szokás emlegetni. A jelentkezésük körül kipattanó viták arra késztették őket, hogy átgondolják és megfogalmazzák irodalmi célkitűzéseiket, rendszerezzék ismereteiket. Többen közülük már kezdetben sikeres kirándulásokat tettek az irodalomkritika területére. Ezek közül különösen Zalabai Zsigmond és Mészáros László tevékenysége tűnik ki, akik főként módszereikben és szemléletükben jelentenek új színfoltot kritikai gyakorlatunkban. Kritikusi öntudatuk határozottsága, irodalomszemléletük korszerűsége és sokrétűsége is megkülönbözteti őket az előző korszakok pályakezdőitől. Zalabai Zsigmond első kötetének (A vers túloldalán, 1974) bevezetőjében a következőképpen határozta meg kritikusi célkitűzéseiket: „A jövő útja ... egy olyan szintézis felé kell hogy vezessen, amelyben a Fábry-féle valóságérzés és etikai érdeklődés egj'ensúlyba kerül az esztétikai elemzéssel, az irodalmibb és műközpontúbb gondolkodással: egy olyan eszmény felé, amelyben a »valóságirodalom« és »az irodalom valósága« fogalma nem dilemmát, hanem egy és ugyanazon dolog dialektikus egységét jelentik." Minden jel arra mutat, hogy a Fábry jelölte úton haladó kritikusok tovább tökéletesítik irodalomszemléletüket, műelemzési módszereiket, s a kö20