Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Tőzsér Árpád: A líra vallomás honanja Ozsvald Árpád és Zs. Nagy Lajos verseiben (részeletek)

séggel, hogy ők nem új élmények felé, hanem az Élmény felé tájékozódtak. A példákat szaporíthatnám, de azt hiszem, ennyiből is láthatjuk, hogy a költészetünkben 1958 után kezdődő és napjainkban is folytatódó differenciálódás azzal a lírai objektivitással függ össze, amely a költői szubjektum és a külvilág viszonyát tartalmazza. Ezt az objektivitást Lukács György a költő akciórádiuszának nevezi: „A lírai vallomás hogyanja... a legszorosabb összefüggésben áll a vallandó terjedelmével: a valló Én spontán kiterjedésével, akciórádiuszával" — mondja. (Idézi Eörsi István Lukács György és a Ura elmélete című tanulmányában.) Dolgozatomnak ez az összefüggés, a „hogyannak" s az akciórádiusznak kapcsolata, más szóval a költői valóság esztétikumértéke a tárgya. Ezt próbálom vizsgálni Ozsvald Árpád, Zs. Nagy Lajos és Gál Sándor verseiben. 1 „Ozsvald a falu hűségese, szerelmese..." — jellemzi Fábry 1957-ben az induló Ozsvald Árpádot. Ezt akkor minden költőnkről el lehetett mondani. A többnyire polgári vagy kispolgári származású Győryék számára a a falu még felfedezendő „tárgy" (ezért hitelesebb publicisztikájuk, szociográfiai irodalmuk, mint költészetük), az ötvenes évek elején induló s faluról származott költőnemzedékkel azonban ez a „tárgy" megszólal, s költészetük alanyává lesz. Persze, ha az alanynak attributuma a mozgás (márpedig az!), akkor a szóban forgó korszakban ez a falualany nagyon kevés költőnkkel szólt hitelesen. Ozsvald Arpád a kevesek közül valónak látszik. Vizsgálódásom elején hadd idézzem meg még egyszer Lukácsot, ezúttal egy kicsit hosszabban: „ ... a valóság egészét csak akkor tudjuk (megközelítően) megragadni, ha a jelenség és a lényeg objektív dialektikáját és ugyanakkor a lényeg felé való előnyomulás szubjektív dialektikáját egymással elválaszthatatlanul összekapcsoltaknak fogjuk fel. Mármost egy ilyen általános esztétikai összefüggésen belül — az átmeneti formákat itt elhanyagolva — a lírai forma különössége abban rejlik, hogy benne ez a folyamat művészileg is folyamatként jelenik 194