Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Tőzsér Árpád: A líra vallomás honanja Ozsvald Árpád és Zs. Nagy Lajos verseiben (részeletek)

TŐZSÉR ÁRPÁD A lírai vallomás hogyanja Ozsvald Árpád és Zs. Nagy Lajos verseiben (Részletek) Fábry Zoltán 1955-ös követelménye, a „Kevesebb verset, több költészetet!" először 1958-ban, a Fiatal szlovákiai magyar költők című antológia körüli vitában talált „tömegvisszhangra". S hogy miért csak akkor, azt a szlovákiai magyar irodalom harmadik indulásának ismert körülményei magyarázzák. Az első kezdés idején, 1919 után a Csehszlovákiába emigrált magyar írók lehettek és lettek „felnevelői... a dilettantizmus vasárnapi mozgékonyságánál zátonyozó szlovenszkói magyar irodalomnak" (Szalatnai Rezső: Irodalmi menetrend Szlovenszkón, 1933), de 1948-ban és később Szlovákiában egyszerűen nem volt, aki magyar irodalmat nevelhetett volna. S még csak „kaszinóink" sem voltak, amelyekből „irodalmi társaságok", s gimnáziumi tanáraink, ügyvédeink sem, akikből kritikusok s költők lehettek volna. (Az idézett kifejezéseket lásd uo.) Semmi sem volt itt, csak néhány, a hagyományokra nem különösebben érzékeny „munkás-paraszt" költő (a munkás-paraszt itt nem származást jelöl!), két-három önmaga mércéjébe ragadt veterán s az egy Fábry Zoltán, aki a személyi kultusz idejének deformációi ellen ,.a passzív rezisztencia fajtáját: a vox humana abszolutizálását" választotta (Turczel Lajos). Ez a vigasztalan irodalmi táj 1955-ben és közvetlen utána még nem változhatott meg annyira, hogy a Fábry-igényt legalább szóban visszhangozhatta volna. A megbírált költők — de nemcsak ők! — „szitkozódtak, mérgelődtek és elkeseredtek", de minden maradt a régiben. 192