Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Előszó

szavú esztétikai ítéletek és megfigyelések kíséretében, melyek általában találóak, de indoklásban meglehetősen tartózkodók. írásai arról tanúskodnak, hogy a szépirodalmi művek megítélésében az epika területén mozog a legbiztosabban. Igazi működési területe azonban az irodalomtörténet. Munkásságának legmaradandóbb értékeit ebben a tudományágban alkotta meg. Kiemelkedő teljesítménye a csehszlovákiai magyar irodalom két háború közötti időszakának teljes feltérképezése (Első nemzedék, 1968). Terjedelmes Balassi-tanulmánya tematikailag visszakanyarodást jelent korábbi kutatási területéhez, módszereiben azonban újszerű, korábbi gyakorlatához viszonyítva szokatlan részletességű stilisztikai elemzéssel járul hozzá a nagy költő életművének feltárásához (Balassi Bálint költészete és a közép-európai szláv reneszánsz stílus, 1973). Jelentősebb tanulmányai és kritikai tevékenységének legjava a Hidak sorsa, 1965 és a Harmadik nemzedék, 1971 köteteiben jelent meg. Neki köszönhető a válságos 1968—69-es éveket követő Konszolidációs időszak irodalmának és irodalomkritikáának első összefoglalása. Ebben az írásában kijelöli iroalomkritikánk számára a legfontosabb teendőket. FőKént a marxista értékrend következetes betartására és ideológiai éberségre figyelmezteti a kritika művelőit. Rácz Olivér (1918—) az ötvenes évek elején jelentkezett felfigyeltető kritikai írásaival. Irodalomszemléletét, bírálói elképzeléseit még 1955-ben összefoglálta (Kritikus a kritikáról), melyben hadat üzen az irodalomkritika „sámánkodóinak", a „kézrátevőknek", s bírálói magatartását „megalkuvás nélkülinek ígéri. Az aktív írói és műfordítói munka azonban elvonta a folyamatos kritikai tevékenységtől. Az ötvenes évek második felétől alkalomszerű, de igen hatékony kritikát fejt ki. írásait a széles világirodalmi műveltség, az írói műhelyproblémák szuverén ismerete, a sodró lendületű, élvezetes stílus jellemzi. Kritikusi figyelmét leginkább a kiemelkedő alkotó egyéniségek, a legfontosabb irodalmi jelenségek tudják tartósan lekötni. Következetesen harcol mindenféle, így az irodalomkritikai provincializmus ellen is: „Közismert és meglehetősen lehangoló tény, hogyha a szlovákiai magyar olvasó, kritikus szlovákiai magyar 17