Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve
A líra - Fónod Zoltán: A líra ébresztése (Cselényi László verskötete )
fegyverzettel azonban nemegyszer csak amolyan könnyűlovassági felderítésig ér. S ez nemcsak mondanivalója helyenkénti elsietettségére, hanem sok esetben a művészi megformálás igény csökkenésére is vonatkozik, türelmetlensége a művészi élményt is károsítja. Bár tematikai kerete meglehetősen széles — filozófiai jellegű fejtegetések, tájversek, szerelmi líra stb. —, ez a csapongás a kötet egésze szempontjából kissé rapszodikusnak, a szerkesztést illetően pedig ziláltnak tűnik. Ily módon aztán a partra futó gondolatok és érzelmek hullámverése kevésszer hordalékmentes. Pedig napjaink valóságszövevénye az érzékeny poétafülnek — ha szívvel hallja és érzi a történelem sodrását, az eszmei harc fontosságát — sokat mondhat. A cselekvésre, harcos lírára termett, ha kell, haragos indulat és szenvedély kiérződik ugyan a kötetből, az értelem és költőiség disszonanciáiból eredő hasadás azonban zavarólag hat. Ezek a buktatók kétségtelenül összefüggnek a sajátos költői arcél keresésével. A modern költői gondolkozás Cselényire nem hatástalan, s a kötet minden fogyatékossága ellenére is magán viseli a formálódó költői egyéniség kézjegyeit, a másként mondás olthatatlan vágyát. Ha a kötet egyes verseit akarnánk vázlatosan elemezni, úgy a legszembeötlőbb talán az, hogy míg első kötetében a társadalmi mondanivalót hordozó versek voltak a dominánsak és javarészt kiérleltek, mostani verseinél — az Einstein-vers és a Rapszódia a bodrogközi szélről kivételével — inkább az érzelmi vonatkozásúak, köztük a Piros kendőt lobogtatott és A szerelem évadai minősülnek a legjobbnak. A költő képteremtő ereje, játékos könnyedsége s formaigénye itt egyaránt megragadja az olvasót. A korábbi Cselényi-kötet imponáló vállalkozásait (Napének, Kárhozott nemzedék) kifejező erőben s gondolatiságban a már említett Rapszódia és a felfogásában vitatható Einstein képviseli. A címadó Erőkben a tompított hangvétel s a tömörség ellenére is a nem végig gondoltság lerontja az erősnek induló mondanivaló értékét. A gondolatok vaslogikája ugyanakkor — sajnálatosan — nem zabolázza meg azokat a mély életérzést kifejező verseit sem, melyek a kötet értékét lényegesen emelnék. Gondolok itt elsősorban a Dombok, az Ifjúság, a Ballada 170