Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Csanda Sándor: Arc nélküli szobrok (Gál Sándor verskötetéről)

s közben: arc nélküli szobrok harminchatos sorban — előre! Az idézetből azt is látjuk, hogy Gál politikus költő, társadalmi problémák izgatják, s a keltezés nélkül sem nehéz kitalálni, hogy a vers a XX. kongresszus utáni légkörben született; a „régi istenek", „a szentnek hitt szobrok" emlegetése a személyi kultusz, a dogmatizmus elleni küzdelmet tükrözik. Társadalmi küldetésű költeményei közül kitűnik az Akkor is című, melyben a mindenkori alkalmazkodókhoz szól: „Csend ül a tájon. Ha nem szólsz, nem esik bajod!" Gál Sándor szerelmi líráját általában a mértéktartás, a tisztaságra való törekvés, a szépség iránti fogékonyság jellemzi. A gondolati líra és a szerelmi költészet jól sikerült ötvözete az érzelmi csalódást költői erővel megszólaltató Nem érkezik meg mindig, akit jmrnak című ciklikus vers. Csupán befejezését idézzük: Menekülsz? De hová? Az ágy is elhágy, ahol szerettél, csendben, mint aki meg sem érkezett, akit csak vártál. Az ember, mint beteg állat, dülöng a falak között, nincs benne se gőg, se alázat, csak valami keserű közöny. Néhány szerelmes verse azonban kevés ihlettel íródott; a lírai hevület hiánya, a ragrímek egyhangúsága bizonyára alkalmi, futó kalandok emlékét őrzi. A költő néha szinte közömbös szerelme iránt: „Valakit keresek, s tudom, hogy hiába

; Szomorú lennék, de nincs hozzá kedvem." (Egyedül az utcán). Előfordul a kötetben egykét tipikus szerelmi sablonvers is, mint pl. az Eljöttél, így jó és a Lánc című. Egészében Gál Sándor költészete a szlovákiai magyar líra legújabb fejezetének jelentős ígérete. Újszerű kísérleteiben néhol kísért még a póz és a prózaiság is, de 166