Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Koncsol László: Tőzsér Árpád: Mogorva csillag

Járjon az ember szegfűfehérben.. Fagyfegyelembe vérmeleg kedvet, csendszájba bátor szót követeljek. A horizont kitágul: Világot rontó nyers erők kelnek, nem elég félni már egyért egynek ... Mindenki minder'! Pötty, külön fények szűnjenek! — Táncba, körtáncba, népek! Nem tudom, de ezek a sorok nekem mindig Beethoven kilencedik szimfóniájának zárótételét juttatják eszembe. Érdekes már maga a vers zenei építkezésmódja is, amely tudatos, de éppen úgy lehet valami tudat alatti folyamatok eredménye is. Akár így, akár úgy alakult ki a szerkezet, új színt visz Tőzsér művészetébe. Ezután a hullámok elcsöndesednek, és a csöndes hullámverésben még föl-föl csendül a vers egy-egy motívuma, majd egy utolsó összefoglaló akkord zárja a költeményt : Jussom a szóra, igazra, szépre, gyehennaoltó hűs emberségre. Szóljak halálig harcverest, bátrat, férfikor, így jöjj, vigyázlak, várlak! Tőzsér ebben az első kötetében, különösen az utolsó ciklusok verseiben kimondta a lényeges korproblémákkal kapcsolatos emberi álláspontját. Jogosan várjuk most tőle, hogy ilyen erkölcsi komolysággal fejlessze tovább 161