Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fábry Zoltán: Res poetica (Fiatal költőink antológiájáról-részletek)

karikázza be. Ez a két sor adja az egész kötet és recenzáló mondanivalónk legszebb, legigazabb, legkifejezőbb mottóját! Anyánk képén a világ a ráma, életünknek csak világösszefüggésben van értelme, dolgainkat csak a világtudat tarthatja össze. Anyánk képén a világ a ráma: az édes anyanyelvet csak az emberiség anyanyelve ölelheti, avathatja igazzá — egvazonossá. Mi szebb, mi több: a kép, a ráma? Külön-külön mást és kevesebbet mutatnak és mondanak, mint együtt. Együtt minden lehetnek: teljesség, bonthatatlan egység. Anyánk képén a világ a ráma: ifjú, aki így, ilyen módon lett névadó, e névadást Berzsenyink értelmében manifesztálta, aki „világképző léleknek" nevezte el a költőt. A világképző lélek világot teremt: világtudatot, közösségi tudatot, szocialista vox human át, Az ifjú lélek immár férfikort invokálhat: „földi bajt oldó tűzpiros dalra gyújt". így: „Csillagot rúgjon huszonkét évem: morzsavilággal be sose érjem. A Mindenséget magamba szedjem, de sóra, szénre essen szét bennem. Megoldó szemmel világom járjam: S ha bimbót látok, virággá lássam, hogyha gazt látok, tűzlánggá nézzem: járjon az ember szegfűfehérben ... Fagyfegyelembe vérmeleg kedvet, csendszájba bátor szót követeljek. Bátor elméknek bátor a lába: akarom: álljunk vad karikába ... mindenki járja, férfimód járja. S egy akaratra taszítva lábunk ... Pötty, különfények szűnjenek! — Táncba, körtáncba, népek." A költő férfikort idéz, férfimunkát vállal: világmunkát — költő jussát: Jussom a szóra, igazra, szépre, gyehenna-oltó hűs emberségre. Szóljak halálig harcverest, bátrat, férfikor, így jöjj, vigyázlak, várlak . Itt férfi szólt, ember szólt az emberiség anyanyelvén: költő! Az ifjan indultak férfimód zárták a kötetet: a vox humana stafétabotja — lényeg jegyünk — biztos kezekbe került! Add tovább ... Irodalmi Szemle, 1959 146