Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fábry Zoltán: Res poetica (Fiatal költőink antológiájáról-részletek)

adottsági realitás kivédhetetlenül felidézi a mértékrealitást: „A mindenséggel mérd magad." Nem lehet véletlen, hogy Cselényi két legmagyarabb verse — a Keselylábú csikókorovi és a Pásztorének — a legvilágtágítottabb. A világvágy, a világvalóság, a világhoz tartozás érzete dolgozik itt, a költő, mint mesehős, világot megy próbálni, és így persze hogy elér a csillagokig, de tudja azt is, hogy honnan jön, mily adottságból, és így tudja, hogy földet érve, élete, szerelme műve mivé érik: S amiképpen a fürjek dalolnak a fű között, lenne a dalomnak mindig olyan kedve, s ha szövődnek pitymallat-fényei dús jövőnknek — pacsirtaként röppenve magasba — lenne acélsíp-torkú kakasa. Ne féltsük a fiatal költőt: a mustnak forrni kell: „voltam már minden, kőtörő néha vagy ágyon dőzsölő, szoknyabolond vagy bús diák, kinek szűk volt a nagyvilág, ám nem volt sehogy jó, a kék távolság csalt engem, az ég, a határjanincs végtelen mindenség játszott énvelem", és lám: „elég volt egy éj érlelés, és lettem dalra, tettre kész; s mint akit ért a szerelem, megváltozott a szerepem: — próbaszüret — a must kiforr, itt vagy, megjöttél, férfikor". És Cselényi, kissé mohón, kissé korán, már Számadást tart. Háromszor kérdez. Az első kérdés a provincializmust találja: ennek kényelmét, leülepedettség'ét, köldöknézését és gyávaságig érő nyakbehúzottságát: „elszürkült csőrű kismadár, ki csak mereng, lapuló ágon, s nem mer röpülni, ha az ég sólyomszárnyakkal csalogatja, mert riasztja a végtelen, s ha zeng a nap, nem is néz arra, csak a maga pelyhes berkében szemerkélgeti a jövendőt, fújja egyhangú énekét... s a zsarnoknak nem áll elébe. Olyan vagy-e, kérdezgetem én is bizony sokszor magamtól, próbálok egyezni vele, ha lelkiismeretszavam szól". A provincializmus legrosszabb megnyilatkozásában a szervilizmus szinonimájává torzul: hatalomnak, konjunktúrának, zsarnoknak tapsol, gondoljunk a fasizmus és provincializmus egyazonosságára! A második kérdés a költő kételyszava „ ... zord dalaidnak van-e célja? A nép izzad, keze alatt rothadttá 140