Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fábry Zoltán: Res poetica (Fiatal költőink antológiájáról-részletek)

„Először jöttél, mint a fergeteg, ajtót berúgva és karod kitárva ... Másodszor jöttél — már komoly legény, kezet nyújtottál férfi-kézfogásra ... S harmadszor nem te jöttél már felém, engem sodort hozzád a fájdalom. Te feküdtél megnémulva öcsém, láztól átverve kórházágyadon .. Két év alatt háromszor láttalak, negyedszer csak koszorús sírodat, amely tizenhat évedet lezárta, mint ajtókat a kulcsa-tört lakat, Mit tesz egy igazi élmény! Ez a vers lezárt egész: egy kis élet nagy emberi adaléka, költő alkotta kiteljesedése, mely jaj!- és ó!-nélkíiliségében, pátoszkerülőn kalapálhatja és vésheti sírfelirattá a halál ütötte testvérfájdalmat, hogy így aztán teljes élménnyé fokozza az olvasóban. 7 Gvüre Lajos indító verse (Kiáltás) fülsértőn fitymáló, affektáltan distanciált erőszakoltság: Csengő-bongó rímek holt mezején élek. Fájdalomig finom hangokon beszélnek körülöttem ügyes lantpengető üres bohém rímlegények, kiknek az én dalom ünneprontó ének. Ezzel aztán teljesen lerontja az utána szembesítőn kijátszott gyökér-realitást, hagyomány-folyamatosságot („tán így dalolt ősöm, a padhoz leláncolt konok gályahajtó"), és küldetésének visszahangját („így értik meg dalom, akikhez beszélek: a végeken élő számos perjenépek."). Gyüre versei szerencsére többet adnak, valóbbat és egyszerűbbet, mint felemásra sikerült beköszöntője. Itt van mindjárt A kisbojtár sírfelirata: „Egyszerű volt sora, léte, mezítláb járt, meghűlt, s vége. Itt ma131