Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Előszó

szlovákiai magyar irodalom leendő történészének .. . műve megírásánál akarva, nem akarva Fábry Zoltán társszerzőségét is vállalnia kell... Fábry Zoltán életműve kiszakíthatatlan és mellőzhetetlen szerves alkotórésze a szlovákiai magyar irodalomnak." A hatvanas évek elejéig tart ez a változó intenzitású, de töretlen folvtonosságú, átgondolt kritikai munkásság. Ebben az időben szinte minden irodalmi eseményre reagál, a legapróbb mozzanat sem kerüli el figyelmét. Ö maga is utal erre a Harmadvirágzás című tanulmánygyűjteményének bevezetőjében: „Az újabb irodalmi periódusunkban... néhány évig zavartalanul lehettem kritikus: ez időszak első évtizedének majdnem összes könyveiről szóló írásokat gyűjti egybe e kötet..." Személyes jelenlétével is irányító, viszonyító, pallérozó, vitákat eldöntő fórumot és erőt jelentett. Haláláig lelkes olvasója és értő, jó értelemben elfogult kritikusa maradt irodalmunknak. Az intenzív, a minden mozzanatra ügyelő, folytonos és precíz kritikai tevékenység azonban alábbhagyott. A kritikus figyelme más tájakra koncentrálódott: „...a kritikust újra leváltotta a publicista: a német neofasizmus és nyugati atomimperializmus jöttével és erősödésével haladéktalanul el kellett foglalnom őrhelyemet." (Uo.) Ebben a keretben lehetetlen részletesen elemezni Fábry kritikai munkásságát. A kötetben közölt tanulmányok is csak ízelítőt adhatnak abból a felbecsülhetetlen munkából, amelyet irodalmunk ápolása, nevelése, eszméltetése és irodalomkritikánk megteremtése, mozgósítása terén elvégzett. Inkább az arányok érzékeltetésére, az olvasói figyelem felkeltésére alkalmasak ama — itt nem közölt — tanulmányok iránt, amelyekből együttesen rajzolódik ki Fábry irodalomszemlélete, erkölcsi felfogása és elvárásai az irodalommal szemben, sajátos líraelmélete, a műfajokkal, főként a novellával és a regénnyel kapcsolatos felfogása. Alig van irodalomelméleti probléma, amit nem vet fel, talán a dráma az egyetlen műfaj, amiről nincs felfigyeltető mondanivalója. A legritkább esetben marad meg a vizsgált mü keretei között, szélesebb összefüggéseket vizsgál. Turczel Lajos helyesen világítja meg kritikai módszerének jellemzőit: „ ... az antifasizmusra koncentrált, a vox humana szolgálatára elkötelezett és a társadalomtudományi művelt12